Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

II. fejezet: A tímári munka

„Ha az egy évi mennyiséget összeszámítaná az ember, alig hinné, hogy jut majd a jövő évre is” — írta a kivitel nagyságára utalva.136

Az egyes személyek kezén felhalmozódott óriási számú marhaállomány kapcsán Oláh említést tesz egyik ismerőséről, a polgári származású Bíró Gáspárról, aki „gyakorta mintegy tízezer ökröt tartott eladásra”,137 de lehet utalni akár a birtokos nemes és egyben budai polgár Hidasi Rácz Fülöpre is,138 aki 1494-ben egyetlen alkalommal 707 ökröt és 5150 juhot hajtott ki az országból.139

A nagyarányú magyar állatexport kezdetét azonban a történészek a XIV. századra,140 illetve legkésőbb a XIV. teszik.141 A XIV-XV. századra esik a nagytestű magyar marha kitenyésztése is.142 (Ám a nagytestű marha nem vált teljesen egyeduralkodóvá, és mind

136 ,yAge disseramus nunc de Iumentis omnis generis, quibus bona pars Europae pascitur, Tauris, Bobus, Vaccis, Capris, Ovibus, Vitulis, Equis et Equabus, quibus celeres Currus, qui vulgo Gotschi ab oppido possim nominantur, quibus mo die quindecim millia passuum facile, sine labore currere potest quispiam, Sunt publicae nundinae in Austria die Urbani, S. Viti, S. Udalrici, S Crucis, et Katherinae, quibus multa millia Boum inducuntur, qui per Bavariam, in Tirolis Ducatum, et Sveviam feruntur; praeter hos, qui hebdomadatim in urbe Vienna per totum circulum anni venduntur, semper ducenti aut trecenti simul, ut quispiam facile credere posset, exhauriri Boves, ac Iumenta omnia Hungáriáé, Omitto, quae per Segniam, et Illyricum ac Dalmatiam in Italiam abiguntur; quae si quis uno anno enumeraret, altero deficere Hungáriám arbitraretur.” (CUSPINIANUS 1841, 40.) (Utal rá

SZŰCS 1955,109.)

137 OLÁH 1985, 66-67. (Inter hos fuit mihi cognitus quidam civis, cuius nomen erat Gáspár Bíró, qui decem circiter millia boum saepe alebat venalia. ’) (OLAHUS 1938, 27.)

138 Királyi aulicus, egy időben óbudai várnagy. (KUBINYI 1994, 42.)

139 KUBINYI 1973, 102. A juh tenyésztésének egyik legnagyobb központja Pest környéke volt. Az árutermelő parasztság játszotta benne a fő szerepet. (KUBINYI 1994, 9.)

A jobbágyok kezén is jelentős állatállomány volt. Ennek igazolására egy kiragadott példa, az 1452-ből megmaradt Várdai-birtokok földesúri adózási lajstroma. Számba vették azokat, akik censust fizettek; az egyes jobbágy kezén lévő állatok közül azonban csak a lovak és az ökrök számát tüntették fel a listán, a juhok, tehenek és sertések esetében csak azt a tényt rögzítették, hogy vannak juhai, sertései, tehenei, ezek tényleges számát már feljegyzésre feleslegesnek tartották. („Item Johannes Olach habet oves... Item Mathias Brictii habet dous boves et vaccas et scrofas. Solvitfiorenum 1... Item Ambrosius habet scrofas... Item Sebastianus Ews,florenum 1, habet vaccas) (ZICHY IX. 339—342.) Engel P adatai szerint a XIII-XIV. században a falvakban háztartásonként 20-30, falvanként több száz állattal lehet számolni. (ENGEL 2001, 227.) Kelet-Magyarországon a XVI. sz. elején egy átlagos háztartásra nem kevesebb, mint két-három számosállat, nyolc sertés esett, a baromfik számáról pedig már nem is közöltek adatokat. (ENGEL 2001, 272.). Budán 1489-ben „a vásár napjain a falusiak által a vásárra naponta szállított bőrökről” lehet olvasni („in diebus fori a villanis cutes seu pelles adforum quottidianum importandas”). (SZŰCS 1955, 76.)

Annak ellenére, hogy nagyon sok embernek voltak állatai (és ebből kifolyólag állatbőrei), valószínűleg a külföldi kereslet miatt. Azon kevés árucikk közé tartozott, amellyel — a zálogtárgyak eladásán kívül — a zsidók is kereskedhettek. (KUBINYI 1973, 109.)

140 ENGEL 1990, 277. Adatai szerint a nagytestű szarvasmarha kivitelének első nyomaival az 1360-as években lehet találkozni, az 1380-as évektől pedig ez már nagyobb számban észlelhető. (ENGEL 2001,210.)

141 KUBINYI 1994,8.

142 BÖKÖNYI 1994, 228. Eredete máig sem teljesen feltárt. Némelyek a kunok marhájának tartják, mások Itáliából származtatják, az is lehet, hogy csak a tudatos tenyésztés terméke. Kétségtelen azonban, hogy kialakulásában steppei, ún., orthoceros alapanyag is szerepet játszott, amire jellegzetes felálló szarvai és bizonyos koponyaalkati jellemvonásai is utalnak. Megjelenése után mind hús-, mind igavonó fajtaként egy

76