Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
Az ökrök bőre összehasonlíthatatlanul jobb, mint a bikáké vagy a teheneké, mert a bikabőrök túl lazák vagy szivacsosak, és ezért sok különböző anyag kell a készítésükhöz. A lóbőröket is ki szokták készíteni, ezek azonban ritkán elég erősek, sőt a szíjgyártóknak meg is van tiltva, hogy lóbőrből készítsenek függesztőszíjakat. Ez a bőr erősen szivacsos, az esőben kinyúlik, majd újra összehúzódik, és csak kevés faggyút szív fel. A fogatokhoz a lószerszámot készítő szíjgyártóknak meg van tiltva, hogy a szíjakhoz egyszerre használjanak ökör- és lóbőrt, mert a lóbőr túlságosan nyúlik.”102 „Szamárbőröket is csereznek fehérre, ezek azonban mind között a legrosszabb minőségűek, mert sprődek, kemények és igen nehezen felhasználhatók.”103 Bár egy forrás alapján nem lehet általánosítani, az idézett szövegrész arra utal, hogy a korabeli mesterek a bőrök differenciált kezelése mellett a különböző állatbőrök tulajdonságairól is kellő ismerettel bírtak. Ezek az ismeretek természetesen nem lehettek minden esetben teljesen helyesek,104 és nem lehettek olyan mélyek, mint a modern 102 LA LANDE 1767, 57. 103 LA LANDE 1767, 84. Más vonatkozásban is kitér a különböző állatbőrök tulajdonságaira: A királyság legjobb bőrei — mint írja — az Auverge-ből, Limousinből és Poitou-ból származó marhabőrök: ezek nagyok, vastagok és jól kikészíthetők. Normandia bőreit a legkevésbé keresik (jóllehet azonos nagyságúak), mivel azok vékonyak, és így nehezen készíthetők ki. Ennek következtében csak közepes minőségű készbőrt adnak, és különleges gondosságot igényelnek. Egyedül a Normandiában nevelt, Limousinből származó fiatal marha bőre jó francia bőr. Nemurban írországi bőröket készítenek ki, amelyek természetesen vastagabbak, mint a Franciaországból származó bőrök. Az írországi legelők, amelyekre annyira vigyáznak, és amelyekből annyi van, e célra legjobb marhákat és így nagyon jó bőröket szolgáltatnak. A fekete bőröket nem becsülik. Lehet azonban, hogy ez csak előítélet, amelyből több száz akad a mesterek (művészek) között, de a mesterségekkel kapcsolatos fizikának az ismerete még nem annyira elterjedt, hogy meg tudják különböztetni az igazat az előítélettől. A fiatal bikáknak a bőre még laposabb és vékonyabb bőrt ad, mint a többi nyersbőr, de többnyire ugyanolyan feszeset. A herélés, amely az állatoknak a tartását annyira megkönnyíti, egyben több élelmet is biztosít a bőrnek, azt vastagabbá teszi; olyan rostszövetet ad, amely hajlékonyabb és nem annyira feszes. A fiatal birkák bőreit a cipész csak talpbélésnek vagy női cipőhöz tudja használni. Mind Angliában, mind pedig Franciaországban láttam, hogy a tehénbőröket feszesebbnek és jobbnak tartották, mint az ökörbőröket; de a fiatal bikabőröket még többre becsülték. Mivel a tehénbőrnek a vastagság és minőség tekintetében jobb híre van, mint az ökörbőrnek; így előfordul, hogy számos tímár azt kívánja, hogy minden bőr tehénbőr legyen, amint a legtöbb mészáros csak ökörhússal kívánna foglalkozni, mivel az jobb az ételekhez. Ebből adódott a következő közmondás: a tímár számára minden ökör tehén, amint a hentes számára minden tehén ökör. (LA LANDE 1766, 323.) 104 J. Costaeus pl. „Disputatio quod ex arte coriariorum infici aer possit, etpestis procreari. Venetiis, M. D. LXXX. ” c. munkájában a tímárokat tette felelőssé a pestis elterjedéséért, és kérte a velencei orvosokat, hogy tegyenek valamit, amivel meggátolhatják a tímárságokból származó levegő fertőzését. (BRAVO é. n. 206.). Egy 1630-ban kitört itáliai pestisjárvány alatt I. Emanuele savoya-i herceg elrendelte a tanárságoknak a lakóhelyektől való távolabbra helyezését. A cserzett bőrökről viszont általában azt gondolták, hogy a betegségekkel szemben védelmet nyújtanak. Ezért az orvosok a betegek vizsgálatánál rendszerint bőrbe öltöztek és bőrálarcot húztak. (BRAVO é. n. 207.) A kortársaknak az is feltűnt, hogy járvány idején a tímárok ellenállóbbak a fertőzésnek, mint a lakosság más rétegei. Giovanni Francesco Fiochetto egy munkájában azt írta, hogy amikor Párizsban járvány tört ki, a ragály legveszedelmesebb idejében a tímárok álltak leginkább ellen a kórnak. A párizsi tímárok szerint — egyébként nagyon helyesen — „a cserzéshez használt mész, timsó, makk, tölgykéreg és a többi hasonló anyag segítettek a járvány leküzdésében.” (BRAVO é. n. 208.) (Ma már nyilvánvaló, hogy a tímárok a meszes lé sterilizáló hatása miatt voltak másoknál kevésbé kitéve a ragályoknak.) 67
