Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
I. fejezet: A régészeti feltárás
Gödrök A feltárás során előkerült gödrök három nagyobb csoportba sorolhatók. a) Nagyméretű gödrök Az udvarház feltárásának második évében a főépület északkeleti sarkától néhány méterre északkeletre, a főépület és a kőgyűrűs rész között egy hatalmas gödörre találtunk (43. árok gödre) (27 — 28. kép), melynek kibontása még három további éven át folyt.42 Két nagyobb (kelet—nyugat irányú) és több kisebb belső tagolása volt, mélysége a korabeli járószinttől számítva néhol meghaladta a 2 m-t is, kibontott mérete 13,9x12,8 m, ami ráadásul nem egyezett meg az eredeti mérettel. Az valamivel még ennél is nagyobb lehetett, a fák miatt azonban nem volt mód mindenhol a szélek pontos megkeresésére. A gödör oldalfalai általában csaknem függőlegesek voltak, leszámítva azokat a részeket, amit az egykori munkások úgy ástak ki, hogy a munka végeztével ki tudjanak mászni, a fenékrészt pedig némely részén szinte teljesen vízszintesre alakították. Különös volt az egész gigantikus mérete és az, hogy mennyire közel esik az udvarház központjának tekinthető területhez. Szokatlannak tűnt az is, hogy egy ekkora és ilyen mély objektum az udvarháznak csaknem a központi részén helyezkedik el, és joggal merültek fel olyan kérdések, hogy miért nem ásták távolabbra attól a területtől, ahol a mindennapi élet zajlott, hiszen 27-28. kép: A 43. árok gödrének részletei 42 A felszínen egy nagy horpadás jelezte a helyét. Az ásatás megkezdése előtt már beleástak, amit kincskeresőknek tulajdonítottam, de — mint később kiderült — a nagy kerek alakú mélyedést barlangászok nézték víznyelőnek és barlangot keresve bolygatták meg. 41
