Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
Mellékletek
7. melléklet A 13. században, ha csekély mértékben is, de közel egyforma mennyiségben termesztették az árpát, vetési búzát és a rozsot. Az említett fajok a 15-16. században a törpe búzával, a hatsoros árpával és a zabbal egészültek ki. Már az Árpád-korban elterjedt volt a búza és a rozs együttes termesztése. Az abajdoc (abenác, abajdos) elegyest jelent. "Kétszeres"-nek, "Triticum mixtum"-nak, "cerealiam promiscum"-nak is nevezték. I. László király arról rendelkezett, hogy a tizedet ne elegyes gabonában, hanem külön vegyék : "In annona vero commixtum non accipiat, sed separatim". A búzát és a rozsot nem utólag keverték össze, hanem így is vetették. Elsősorban biztonsági okokból termesztették. Amennyiben az egyik faj valamilyen ok folytán nem érne be, úgy a másik még termést hozhat. Termesztésére archaeobotanikai adatunk is van. Lászlófalva-Szentkirály kuntelepülés archaeobotanikai leletanyagában a vetési búza és a rozs szemterméseinek aránya közel azonos. Ez felveti együttes termesztésüket. A 16. században elpusztult pogányszentpéteri kolostor elszenült növényi makroleletei között jelentős mennyiségű kétszeres volt. Érdekes, hogy a kétszerest még a 19. század elején is termesztették. A fent felsorolt gabonafélék kora középkori termésátlagait nem ismerjük. Mégis bizonyos következtetéseket tehetünk, ha figyelembe vesszük a középkori ekés földművelés fejlődését és az okleveles adatokból rekonstruált 16. századi termésátlagokat. 30 év adatait felölelő intervallumban a paraszti gazdaságokra vetítve búzából az elvetett háromszorosa, árpából az elvetett kétszerese, rozsból az elvetett ötszöröse, zabból pedig az elvetett háromszorosa termett csak meg. Ebbe nyilván belejátszott a 15. század közepéig tartó nedves és hűvös, tehát a gabonatermesztésre nézve nem a legkedvezőbb időjárás is. A gabonatermesztés fellendülésnek a török uralom véget vetett. Az ország háromfelé szakadása, az állandó háborúskodás nem kedvezett a növénytermesztésnek. Az ugaron maradt területek száma növekedett, a termelés ingadozott. A török kori Budai vár területén (Színház u.) és Óbudán (Medve u.) ugyan szórvány jelleggel megtaláltuk a vetési búza és a hatsoros árpa szemterméseit, de darabszámúkból következően nem lehettek jelentősek, sokkal inkább a köles és a zab. Vác esetében a vetésű búza és rozs termesztése meg is szűnik, csak a zab szemtermését sikerült e korból kimutatni, s azt is csak kis számban. Mindez azt jelenti, hogy inkább a kevesebb munkát jelentő, s így biztonságosabb körülmények között termeszthető tavaszi vetésű növényeket termesztették. Ebbe nyilván a magas adóköteles őszi vetésű gabonafélék is közrejátszottak. (Dr. Gyulai Ferenc) archaeobotanikus 362
