Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
I. fejezet: A régészeti feltárás
Tó Az 1789-90-es, II. József-kori első katonai felmérés alkalmával készített térképek vonatkozó szelvénye29 jelzi azt a Gerecse-hegységen átvezető, minden valószínűség szerint már a középkorban is létező utat, amely Tatát kötötte össze Agostyánnal, Tardossal és Tolnával. Az út hegyi szakaszán ábrázolnak egy Öreg—Kovács—hegyre felmenő kis bekötő utat is. Ez volt az, amely felvezetett az udvarházhoz és a templomhoz. Egy sokkal részletesebb, 1811 -es erdőtérképen30 olvasható az út neve is: „Hajdú vagas". (21. kép) Ennek az udvarházhoz vezető útnak a keleti oldala mellett, az udvarháztól 300 m-re északnyugatra egy gáttal elzárt téglalap alaprajzú mesterséges tó található, melyet már az 1811-es térképen is jelöltek „Kovácsi Too m." felirattal. Kialakítását az tette lehetővé, hogy a délkeleti sarkánál látható lejtős nyiladék magasabb pontján, a saroktól 94 m-re természetes forrás fakadt,31 (22. kép) és olyanok voltak a természeti adottságok, hogy lehetőséget adtak a víz gáttal történő felduzzasztására. (23 — 24. képek) A két hosszanti oldalon kifejezett mederszélt ugyan nem lehetett megfigyelni, különösen igaz ez a nyugati oldalra, amelyik valójában egy kisebb dombhát, melynek felszíne komolyabb törés nélkül fokozatosan emelkedett nyugati irányba. A keleti oldal azonban, valamelyest meredekebben emelkedett ki a mederből, mivel ez egy meredek hegyoldal lába is egyben. Mindkét hosszanti oldal nagyjából egyenes vonalú volt, nem úgy a déli, melynek széle kissé egyenetlen, kanyargós. A gát által lezárt terület formáját ma is csaknem szabályos téglalap alaprajznak lehet tartani. Nyugati oldala 67 m hosszú, a keleti 6 méterrel hosszabb, 73 m, míg a gáttal szembeni másik rövid oldal 39 m, a gát maga pedig 42 m, jelenlegi koronájának szélessége 5 m. A tó feneke lejt, azaz a gát te-29 Collonna. XI. Sectio XVIII. 30 MOL A tatai Eszterházy család levéltárának térképei. S. 69. No. 187. 31 A forrás az 1950-es évek végéig — 1960-as évek elejéig megvolt. A tatabányai szénbányászat következtében tűnt el több más tatai, illetve Tata környéki forrással együtt. Napjainkban csak időszakosan, hóolvadás illetve csapadékos idő után van benne víz. A tónál kissé lejjebb egyébként van egy másik forrás (Grófi-kút néven ismert), amely még napjainkban is szivárog. 22. kép: A tavat tápláló egykori forrás helye 35
