Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
Mellékletek
6. melléklet kováccsal54 fogaztatták, de a fogazat az aratás során önmagát is élezte. Ezért a fogazásra aratási évadonként csak egy-kétszer volt szükség.55 Ilyenkor akár évente rögtönözhettek üllőt a ház körül heverő marhacsontokból. A lelőhely egyik feltűnő megmunkált csontlelete egy félbehagyott (talán a megmunkálás során eltört) csont szántalp (27. árok gödre; 17. ábra). Mint ebben az esetben is, szántalpak készítésére általában a nagyméretű, lehetőleg „D” keresztmetszetű hosszúcsontok feleltek meg a legjobban. Ezek legkedveltebbike a ló erősen fejlett, vaskos és egyenes harmadik kézközépcsontja volt, amelyről a két csökevényes (II. és IV.) kézközépcsontot először eltávolították. Domború, dorzális oldalát hosszában kissé laposra faragták, disztális ízületi végét a korcsolyákéhoz hasonlóan elhegyesedőre vágták. A szántalpak felső felületére (anatómiailag palmaris, ill. posterior felszínén) két-két lyukat vágtak. Ezek merőlegesek a jég felszínére, de a csonton nem hatolnak át. A lyukpárokba ezután kicsiny zsámoly két-két lábát szorították.56 Ilyen csontok viszonylag nagy számban ismertek középkori ásatásokból,57 maguk a szánkók pedig a néprajzi irodalomban is feltűnnek.58 Hasonló, de nagyobb szántalpakat lehetett készíteni a ló valamelyest ívelt orsócsontjából. A Bajon talált töredéken látható lyukat haránt irányú, elnagyolt bárdcsapásokkal kezdték kialakítani a már durván keskenyre faragott disztális ízületi henger közelében, de befejezésére nem került sor.59 Hazánkban is gyakori60 középkori lelet az a sertés lábközépcsontból készült, középen átfúrt egyszerű „eszköz” (11. szelvény), amelynek egykori használatát egyelőre vitatják. Egyes feltételezések szerint egyszerű gombként funkcionálhatott. A másik vélemény észak-európai néprajzi párhuzamok alapján az, hogy ezek a csontok egyszerű zajkeltő játékszerek voltak, amelyeket a lyukon áthurkolt zsinórral fel lehetett húzni, majd a hurok megfeszítésével surrogó, propellerszerű pörgésre késztetni.61 A vadmaradványokban szegény városi lelőhelyeken az agancsok jelentős része gyűjtögetéssel is az állattani anyagba kerülhetett. Baj-Öreg-Kovács-hegy szarvas-54 Az udvarház területén az egykori kovácsműhely működésére a Petényi Sándor által lelt mázsányi mennyiségű kovácssalak utal. 55 Ortutay 1977 56 Herman 1980: 50, 18-19. ábra; Halstead-Middleton 1972, 61. 57 pl. Petényi 1994, 111-121 58 Herman 1980,49. 59 A megmunkálási nyomok nagyjából megfelelnek a XX. század elején egy gyergy óúj falúi gyermek által felidézett csontkorcsolya-készítési módnak: „... hát vettem a fészit osztán elöl-hátul már itt a talpánál lecsaptam, hogy legyen srégen...” Petényi 1994, 111. 60 Bartosiewicz 1995, 178, Pl. 18, felső sor 61 Johannes Lepiksaar személyes közlése, 1985. október 339
