Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

I. fejezet: A régészeti feltárás

kapcsolódó falak vastagsága alapján sem lehetett ezeket kőépület alapjának tekinteni, ráadásul a járószintre voltak helyezve. Boronaépülethez szintén nem tartozhattak, mert a boronaszerkezetű épület alá általában szárazán raktak falat (de akkor sem 60—70 cm széleset), vagy pusztán csak köveket fektettek le a földre. (Ráadásul az udvarház feltárása során akadt is példa mindkét említett boronaalap típusra.)

Mivel az előkerült kőgyűrűs objektum nem lehetett épület vagy annak valamilyen részlete, további lehetőségként az iparrégészeti-gazdasági funkció jöhetett volna számításba, amire utalhatott a négy kőgyűrű által közrefogott területen előkerült feltételezett ciszterna léte, ami alapján azt lehetett gondolni, hogy valamiféle olyan ipart űztek itt, melyhez sok víz kellett, ám az addig előkerült magyarországi, valamint a számomra elérhető külföldi szakirodalomban az iparrégészed objektumok között hasonló alaprajz nem volt található, — és mint már szó volt róla — a feltárás során semmiféle olyan lelet nem került felszínre, ami alapján következtetni lehetett volna arra, hogy milyen tevékenység folyt a gödrökben és azok környékén.

Ettől függetlenül legvalószínűbben továbbra is valamilyen iparrégészed funkciót lehetett ezekhez a gyűrűs gödrökhöz a kapcsolni, csak éppen arra nem volt semmilyen adat és ötlet, hogy milyet.

Miután az objektum kora a XVI. sz. közepére tehető, tehát a kora újkorra, elképzelhető volt, hogy a néprajzkutatók esetleg segíthetnek tisztázni a problémát, ám a megkeresésre több különböző helyről is az a válasz érkezett, hogy nincs olyan kismesterség, amelyhez ilyen objektumok szükségeltetnének.

így nem volt más lehetőség, mint az, hogy nem tisztázható funkciójú gazdasági objektumként legyenek ezek számon tartva.

Azonban annak ellenére, hogy sem a régészeti ismeretanyag, sem a néprajzosoktól kapott negatív visszajelzés alapján még csak kutatási irányban sem lehetett gondolkodni, a sajátos alaprajz és a kora újkori datálás alapján nem lehetett teljesen kizárni azt, hogy előbb—utóbb sikerül ráakadni olyan képzőművészeti ábrázolásra, festményre, metszetre stb., amelyiken ilyesmi látható, és talán ilyen módon tisztázni lehet majd a problémát.

Mivel azonban azt sem lehetett pontosan tudni, még a szűkén vett iparrégészeten belül sem, hogy milyen irányban folyjon a keresgélés, a kutatás lényegében holtpontra jutott, és ott is maradt hét éven keresztül. Csak ennyi idő után sikerült rátalálni a megoldásra, egy 1971 -es néprajzi publikációba történt véletlen belelapozás alkalmával.

24