Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
IV. fejezet: A nemesi udvarház környezete és gazdasági tevékenysége
(egy mérföldet 8 km-rel számolva 96 km) utat egy szekérrel és egy szánnal 1 nap alatt tették meg rajta (télvíz idején), és még meg is álltak közben egy fogadónál étkezni.786 A már említett Buda-Bécs és a XIV. századtól mind nagyobb szerepet játszó Buda-Tata-Komárom-Pozsony útvonal a Gerecsét délről érintve Bánhidánál ágazott el a Mészárosok útjától,787 és Kocson átmenve Igmándnál egyesült ismét a Tata felől jövő (más néven „Csorda uta” nevű) nagy úttal, valamint a Komárom felől jövővel.788 A közeli Mocsa mellett elágazott Fehérvár felé, amely a Kocs—Dad—Bokod-Mór útvonalon át vezetett.789 A Gerecsét két oldalról övező országos jelentőségű utakat az udvarház közelében két észak-déli irányú út is összekapcsolta, természetesen ezek kisebb jelentőségűek, de a helyiek számára nagyon is fontosak voltak. Az egyik a hegyek között futott a Hidegkúti—patak völgyében, és Tatát kötötte össze Agostyánnal, Tardossal, ahonnan két ágban folytatódott tovább. Az egyik Tolna falu felé tartott, a másik pedig a mai Malom-patak völgyében vezetett ki a Dunához. Ez a Dunára kifutó útszakasz a domborzat által alig tagolt, csaknem vízszintes, nagyon jó minőségű út volt, valószínűleg rajta szállították a tardosi kőbányákban kifejtett „márványt” a folyóparton várakozó hajókhoz.790 A Tardos—Agostyán közötti rész viszont tele volt emelkedőkkel, lejtőkkel és ezért nehezebben volt járható. Az utat a II. József-kori felmérés térképe jelzi,791 és mint arról „A tó” című fejezetben már szó volt, az udvarházból egy ‘Hajdú-vágás’ nevű út csatlakozott be hozzá. A másik észak-déli irányú út ettől kicsit nyugatabbra, már a hegyen kívül, a Gerecse nyugati lábánál volt található, és Almás falutól tartott le déli irányba, Tatáig. (52. kép) Ez megyei vagy országos szempontból jelentősebb volt,792 de az udvarház lakói számára értelemszerűen az előbbi volt a fontosabb. 786 KOTTANNER 1978, 28—30. (MOLLAY 1971, 17—18.) Kubinyi András számításai szerint egy vásárra igyekvő, pihenőt tartó megrakott szekér napi menetteljesítménye 16-20 km közé tehető. (KUBINYI é. n„ 57.) 787 GLASER 1929-30, 152. 788 GYÖRFFY 1987, 399. 789 GLASER 1929-30, 154. Erre az útra térhettek rá 1440. május 13-án Kottannerék a csecsemő V. Lászlóval, amikor elindultak Tatáról a fehérvári koronázásra. Erre utal az, hogy a nap végén Gerencsérben szálltak meg, ami Bököd és Mór között található. (Az erősséget Kottannerné egyébként vadásziakként írta le.) (KOTTANNER 1978, 49.) („ Vnd da ich mit dem Jungen Kung vor anhin zach, do kamen wir in ainen schonen Geiaydhof, Der hies zu Deiutsch der Grintsechdel!') (MOLLAY 1971, 26.) 790 NYÁRY 1874, 3. 791 ColonnaXI. SectioXVIII., valamint PETÉNYI-SABJÁN 2003, 160. 792 Amikor 1597. májusában Pálíly Miklós visszafoglalta a tatai várat, az ostrom előtt a komáromi és esztergomi csapattestek Almás falunál találkoztak, és ezen az úton indultak Tatára a négykerekű kocsira szerelt petárdával együtt. (KELENIK 1998, 51-52.) Az út egyébként egy 1746-os térképen ábrázolva is van. (Más összefüggésben a térkép még bővebben is tárgyalásra kerül.) 210
