Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

III. fejezet: A középkori magyar bőripar

Ha azonban víz közelében kőgyűrűs gödrök kerülnek elő, vagy koncentráltan jelentkeznek üres vagy csaknem üres gödrök, fával bélelt, másodlagosan betöltött gödrök, vagy ha olyan mészégető kemence kerül elő, amely esetében kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy ipari méretekben égettek benne, vagy hogy építkezéshez használták a kiégetett meszet, akkor érdemes a tímáripart is számításba venni, mint az objektumokhoz köthető lehetséges tevékenységet. Ugyanez a helyzet a vonókésre hasonlító vakarószerű szerszámok előkerülésekor is. Segítheti a munkát a történeti állattan, amennyiben az állatcsontok meghatározása közel szinkronban halad a feltárással.

Az ilyen objektumok vagy leletek ugyan nem látványosak, nem is egyszerű felismerni hovatartozásukat, ám az írásos források révén egy olyan kép megrajzolása vált lehetővé, amely alapján azt lehet mondani, hogy létük a középkori anyagi kultúra egyik legfontosabb elemére vet fényt. Ha pusztán a leletanyagra és azokra az információkra támaszkodva alakítanánk ki véleményünket, melyek csak a régészeti evidenciákból fakadnak, akkor az a múlt torz értékelését eredményezné.

Az udvarházban talált tímártelep apropóján az előzőekben áttekintésre került az, hogyan is nézett ki a középkori tímárkodás, milyen szerepe volt a Magyar Királyság életében, hol volt a bőr helye az anyagi kultúrában. A következő fejezetben arra próbálunk választ keresni, hogy a baji nemesi udvarház gazdaságában mennyire volt fontos vagy meghatározó ez a tevékenység. A kérdés felvetése azért is indokolt, mert egy ország gazdaságában betöltött szerep nem feltétlenül képeződik le annak teljességében egy kisebb gazdasági egységben, hiszen ez utóbbit alapvetően a helyi adottságok, a birtokos szándékai, lehetőségei határozhatják meg.

207