Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

III. fejezet: A középkori magyar bőripar

Igaz Mátyás 1471 után nem vette igénybe a telekkatonaságot,638 más forrásokból azonban lehet tudni, hogy a könnyűfegyverzetű lovasságnak az ő hadszervezetében is helye volt.639

A késő középkori auktorok közül Bonfini egyebek között a székelyekkel kapcsolatban tesz említést a könnyűfegyverzetű lovasságról,640 közvetetten akkor, amikor Báthori vajda, valamint Kinizsi Pál a nagyúri tanács csapataival Csontmezőnél megverik Corvin herceg seregét; és arról ír, hogy Corvin emberei könnyűfegyverzetű lovas haduk vereségének okát abban látták, hogy az ellenfélnek vértes lovasserege volt.641

A korszak végéről idekívánkozik még egy forrás: Burgio pápai követ az 1525-ös nyári országgyűlésről július 11-én kelt levelében írta, hogy „az országgyűlés mégis öszszeült, körülbelül 7000 könnyű lovas jött fel a nemesség részéről, s hozzászámítva a

638 KUBINYI, 2001, 241.

639 A király Veronai Gáborhoz 1481. március 10-én kelt levelében a nápolyi király megsegítésére küldött seregét az alábbiak szerint írja le; a királyi csapatok három rendből állnak: nehézpáncélos lovasság, könynyű lovasság és gyalogság. A gyalogság több részből tevődik össze, könnyebb és nehezebb felszerelésűekre, amelyek szemben a lovassággal külön-külön nem alkotnak önálló rendet. A nehézgyalogosok, páncélosok, pajzsosok és ide tartoznak a puskások is. (TÓTH 1925, 94-95.)

0 „Ugyanezen vezérlet és parancsnokság alatt jöttek a székelyek is, a magyarok legősibb nemzetsége, mely idegen vérrel nem keveredett, keménysége, szokásai és szabadsága a hajdani szkítáké, ők tudniillik lándzsa helyett gerelyt, valamint íjat, tegezt és kardot használnak. Testüket vászonmellénnyel védik, élelmüket legeltetéssel keresik.” (BONFINI 1981, 100.)

641 „De amikor azok Beatrix királyné nagyon erős lovassága és a vértesek csapatai révén túlerőbe kerültek, a Corvinus-pártiak, bár sok zászlóaljuk volt, engedni kényszerültek. Végül is a sorok meginogván... hátat fordítottak és szanaszét futásnak eredtek.” Azt mindenki őszintén bevallotta, hogy a királyné roppant erős lovassága nélkül sosem győzték volna le őket a háborúban és a vértesek erejével szemben a könnyű fegyverzetű lovasok semmire sem képesek.” (BONFINI 1981, 123—124.)

A fentiek kapcsán ki kell térni arra, hogy a magyar hadról bemutatott kép teljességéhez hozzátartozik (bár nem köthető szorosan a bőriparhoz), hogy a magyar haderő nem kizárólag könnyűlovasokból állt, nehézpáncélos, lovagi fegyverzetű lovasságunk is volt. Ennek a fegyvernemnek klasszikus, nyugat-európai formája azonban nem került számottevő többségbe a magyar királyok seregeiben. (BOROSY 1962, 173.) A nehézlovas fegyverzetet és harcmódot meghonosító idegenek a király környezetében éltek, az új technikát azok tudták eltanulni tőlük, akik szintén a király környezetében tartózkodtak, anyagi viszonyaik lehetővé tették a nehéz fegyverzet beszerzését, és módjuk is volt a lovagi harceljárást elsajátítani. (BOROSY 1984, 51.; BOROSY 1978, 336.) E felső réteg Kálmán király óta páncélos lovaggá, a német és bizánci haderő méltó ellenfelévé vált (BOROSY 1978, 315.) (a lovas pecsétek és a kígyóspusztai övcsat tanúsítják e fegyverzet divatját), (BOROSY 1984, 51.) de a nyugat-európai értelemben vett páncélos lovasság létszáma a magyar hadseregen belül nem volt jelentős sem az Árpád-korban, sem pedig később. (BOROSY 1984, 51.) Ennek ellenére ők képezték a többféle felszerelésű magyar had legértékesebb, csatadöntő részét. (A témát részletesen tárgyalja BOROSY 1962, 119-174.; BOROSY 1978, 315-338.; BOROSY 1984, 47-57.)

A nyugati országoktól eltérően nálunk a nemesség kritériumává nem a lovagi életmód, valamint fegyverzet vált. (KURCZ 1988, 114.) Az Anjou korban nobilisnak hívták már a szegény kisnemest is, (KURCZ 1988, 114.) és a magyar páncélos vitéz felszerelése több elemében is különbözött a nyugati-európai értelemben vett páncélosétól. Annyira, hogy az a hozzánk látogató idegeneknek is feltűnt. Burgio 1526. augusztus 13-án kelt levelében arról számol be, hogy János vajda öccsének, Szapolyai Györgynek a csapatát 1200 gyalogos, 200 magyar módra felfegyverzett nehéz lovas(!) és 100 könnyű lovas alkotta. (BURGIO 1926, 113.)

178