Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
A városi elöljárók gyakran a helyi mesterektől rendelték meg az ajándékba szánt árukat is.588 Pozsony városa 1364-ben a főudvarmesternek egy nyerget, egy kantárféket és egy vég gyolcsot, a tárnokmesternek egy kantárféket és egy vég gyolcsot, a pozsonyi vár ispánjának egy nyerget, valamint egy lóféket adott.589 1379-ben pedig Merchel szíjgyártónak tíz denar híján 7 solidust fizettek a király számára vett nyereghez szükséges szíjakért,590 később pedig a nyerges feleségét említik, akinek fizettek fél librát a királynak készített mondott nyeregért.591 Zsigmond 1405-ös első dekrétumában igyekezett korlátok közé szorítani azokat a kiadásokat, amelyek a városi polgárságot terhelték az ott megszállt főurak által elvárt ajándékok kapcsán. A dekrétum 13. pontjában kimondta: „A lovászmesternek pedig azok a városok, melyeken netalán Mi vagy a felséges királynő átutaznánk, vagyis inkább az illető városnak bárminemű mesteremberei egyegy kézművet tartoznak adni és szolgáltatni, de csak egyszer egy esztendőben. Bármikor gemacht hat, der gebeten ist der Stat, den er genutzt hat zu den Stat rossen, hab wir geben do von zu pessem xl den. wien. — Item hab wir geben dem das man dem heim ludweig künigffelder dy zawm zu den Stat rossen vnd zugel was not ist gebeten gemacht haben XXVIII den. wien. — Item am Mitichen noch Judica hab wir geben noch des Jungettl geschefi von einem Satlzu pessem dem petrascho der mit ym gen Gumarren war gerieten, dem Satler XV den. wien. — Item auch an dem tag vmb II walische gürth vnd von ainem pambst zu Schoppen zu denn Stat Rossen, dem vlreich Satler Ixvi d.w.” (ORTVAY 1894-1903,11/3 173.) A magyar nyergek azonban általában jó minőségűek voltak. Nincs nyoma nálunk olyan vitának, mint amilyet a londoni nyergesek folytattak az asztalosokkal 1309-ben. A nyergesek arról panaszkodtak, hogy az asztalosok rossz munkája miatt a nyereg fa részei összeroppannak a lovaglás során. Az asztalosok viszont azzal vádolták a nyerges inasokat, hogy azok titokban friss, ki nem száradt fával toldozták-foltozták a nyergek sokszor csak ragasztott fa vázát. Az így összeeszkábált holmit aztán nyergeseknek és festőknek adták el, akik bőrrel, bársonnyal vagy szövettel borítva ismét túladtak rajtuk, aminek következtében a kárvallott lovas alatt összetört a nyereg. Komoly ellentétek voltak a nyergesek, valamint a kantár- és sarkantyúkészítők, továbbá a zablakészítők és a lószerszámok más fém alkatrészeinek készítői között is, mivel a nyergesek minden olyan tevékenységet ellenőrizni akartak, amely bármi módon kapcsolódott a lovak felszereléséhez. A vita véres összecsapáshoz vezetett 1327-ben Cheapside-ban és Cripplegate-ben. (CHERRY 1991, 310-311.) 588 Ezek egy részét természetben adták, egy részét pénzben váltották meg. 589 „Item man ist schuldig vnsers genedigen herren des kwnigs hoffmeyster einen satel vnd einen czaum rittersezewg vnd ein stuk jolcz, oder do fur alles berayt gelt acht hundert phennig vnd nicht mer, vnd so vil geltes haben dy hoffmeyster von vns meniger iare gerne genomen, ansgenomen daz stuk jolcz, daz get fur sich selber. — Item man ist auch all iar auff dy vorgenant czeit schuldig dem tarnekmeyster auch ein satel vnd einen czaum ritters czweg vnd in stuk jolcz, oder auch da fur acht hundert phennig vnd nicht mere, al sy daz auch gerne meniger iare von vns haben genomen, auch ausgenomen daz stuk jolcz, daz getfur sich selber. — Item man ist auch dem Span auff dem havsezu Prespurgk, wer desjares Span ist, schuldig kein stuk jolcz nicht, nuer allein auch auff dy vorgenanten tagzvm newen jare einen satel vnd czavm als vorgeschriben stet. ” (ORTVAY 1894—1903, II/3 347.) 590 „Item feriatercia proxima post festum Pasee (dpr. 12) dedimus ex Jussu magistri Ciuium Merchel Riemer 7 sol. minus lOden. pro corrigiis ad nouam sellam pertinentibus domino Regi per dominum Judicem portatis pro Buda” (ORTVAY 1894-1903, II/4 223.) 591 „Item dedimus eodem die uxori sellatorifsf pro expensis V2 libram dn. de perdicta lp} sella domino regi pre Judicem portata ex Jussu magistri Ciuium. ” (ORTVAY 1894—1903, II/4 223.) 169
