Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
A cordován készítésének technikáját a Pireneusi-félszigetet Észak-Afrikából meghódító arabok tették ismertté. Különösen Cordobában lendítették fel a bőripart, maga a város lett e bőrtípus névadója is.561 Szélesebb európai elterjedése a XI—XIII. század közé tehető. Nálunk a legkorábbi adat ennek a bőrtípusnak az ismeretére az „adalutumgarduan” szókapcsolat, amely az 1400—1410 közé datálható Schlägali szójegyzékben olvasható.562 Általában bárány- vagy kecskebőrt használtak fel gyártásához.563 Szíjgyártók, nyergesek, tarsolyosok, övkészítők Mint arról az előzőekben már szó esett a kora középkortól adatolható a bőriparon belül specializáció; a későbbiekben pedig sok helyen az egyes munkafolyamatokat (szíjgyártók, nyergesek, tarsolyosok, övkészítők, erszénygyártók stb.) is más-más mesterség látta el. Ennek ellenére részben a források hiányában, részben pedig a nem letisztult terminológia miatt nem tárható fel egyértelműen az, hogy a tagolatlanabb iparral bíró korszak viszonyaiból, amikor egy iparos több mesterséget is gyakorolhatott egyszerre, mennyi hagyományozódott át a későbbi időszakra. A hiányos adatokból azonban úgy tűnik, hogy a fejlettebb városok (elsősorban a királyi városok) XIV-XVI. századi iparát leszámítva egy iparágon belül meglehetősen általános lehetett a különböző ágazatok tevékenységei között az átfedés.564 A szíjgyártásra leginkább alkalmas bőr elkészítésének módja az előzőekben már részletesen tárgyalásra került, mint ahogy a szíjgyártó és nyerges mesterség szoros kapcsolata is. A két mesterségre sajnos nagyon kevés középkori forrás szolgál adatokkal, és mivel tevékenységük — a tímár és varga mesterekhez hasonlóan — sokszor nem vált el élesen egymástól, az ő esetükben is azt lehet megállapítani, hogy a két mesterség fogalmak általi differenciált kezelése sem volt minden alkalommal következetes, így nehéz a kifejezések mögé látni. A recens kori szótárakban pl. a többi bőrös ipar szinonimájaként is használták a szíjgyártó szót.565 Az bizonyosra vehető, hogy a szolgálófalvakra alapuló gazdálkodás XIII. századi felbomlásával és az önálló iparos réteg kialakulásával566 együtt járt a korábban feltehetően háziiparként űzött szíjgyártó mesterség önálló megjelenése, amit a XIV. századi sze561 GÁBORJÁN 1962, 107-111. 562 GÁBORJÁN 1962, 111. 563 GÁBORJÁN 1962, 130. 564 Egyébként már az idézett adatokból is kitűnt, hogy a legfejlettebb iparral bíró királyi városokban sem volt minden esetben éles az elkülönülés egy bizonyos ipar különböző ágazatai között. 565 Szenczi Molnár Albertnál „Timar, Cerdo, Alutarius... Coriarius, Szigyarto, Timar’, Comeniusnál (1647) a tímár az cerdo, de szerepel mint az alutarius a bőrgyártó és a szíjgyártó szinonimájaként is. („y4,lutarius... Bör-gyarto, Szik-gyarto, tímár, cerdo.') (GÁBORJÁN 1962, 120.) 566 LEDERER 1927-1928, 492-528., 633-645. 166
