Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

II. fejezet: A tímári munka

német volt, mely áruhitel formájában befolyása alatt tartotta a hazai üzletembereket. Az országba nagy mennyiségben jutott be viszonylag olcsó és jó minőségű külföldi iparcikk, ami a hazai kézművesség visszafejlődéséhez vezetett. Ez elsősorban a posztó és késgyártásra jellemző, más iparágra kevésbé.”294

A szakmának a középkori magyar ipar általános megítélésében való megosztottsága visszahatott az egész téma feldolgozottságára, az egyes ágazatok nagy részéről — köztük a bőriparról — már nem is beszélve. Engel Pál szerint pl. „A nagytestű szarvasmarha kivitelének első nyomaival az 1360-as években találkozunk, és az 1380-as évektől már nagyobb számban észlelhető. Más a helyzet a juhokkal, amelyeknek a középkorban még kizárólag a táplálkozásban volt jelentősége. A kelet-európai fajták gyapja alkalmatlan volt ipari célokra, a bőr megfelelő feldolgozásához pedig hiányzott mind a szakértelem, mind a tőke.”295

Ez a megállapítás egyébként azért is teljes képtelenség, mert részben a juhok gyapjas bőrének feldolgozásán alapult a szűcsök munkája, mely iparágra a középkorban rengeteg adat van. A témáról még bőven lesz szó a későbbiekben, most csak ez utóbbi állítás abszurditásának érzékeltetésére idéznék két korabeli forrást.

Az egyik Zay Ferenc (1498—1370) feljegyzése: „Az Landorfejirvar elveszésének oka e vótés igy esött” című munkájában írja: „és három esztendeig mind az egész mezőségön a Tiszán túl Váradtul fogva mind Pestig valahol szőcs vót vagy várason vagy falún, mind őneki (Mátyás királynak, amikor Sábáénál télvíz idején akarta meglepni a törököt) miveitek ködmenöket és keztőket nyóc ezer emberre valót, kit osztán ő akor a drabantoknak, a kinek kevesb ruhája vót, osztott vót el, mert oly nagy télbe szállotta vót meg, hogy nem hogy hadakozni, de még egyéb dolgaértes embör nem örömest ment vóna ki házábul.”296 Valószínűleg hasonló ok, azaz a hadjáratot folytató katonaság meleg ruházattal való ellátása lehetett a hátterében annak a levélnek is, melyet Mátyás 1482. augusztus 25-én Hainburg ostroma közben írt a pozsonyi városi tanácsnak, miszerint subák vásárlása végett a pozsonyi szűcsöket és szőrmekereskedőket késedelem nélkül küldje hozzá, és szigorúan meghagyja Pozsony városának, hogy a fent nevezett szűcsöknek és kereskedőknek szekereket adjanak, hogy a subákkal mielőbb táborába érkezhessenek.297

294 KUBINYI2001, 281.

295 ENGEL 2001/B, 210.

296 VERANCSICS 1857,11/154. (Idézi BALOGH 1966,1./580.)

297 „ Venerunt exposonio de voluntate et comissione Maiestatis nostre ad nos certi pellifices et negociatores, qui hic Subas pelliceas in certa copia deferent... eisdem pellificibus et negociatoribus currum et equos, in quo ad nos cum huiusmodi subis pelliceis venire possint, quantocius dare et disponere debeatis. Datum in Castris exercitus nostri sub obsidione civitatis Hainburg die dominico proximo post festum b. Bartholomei Apii Anno 1482.” (Dipl. Pos. III, 447. Teleki: Hunyadiak kora XII, 227. [Idézi ORTVAY 1894-1903,11/4,169.]) Kincstár által vásárolt subákra és prémekre Kubinyi András is számos adatot hoz a Jagelló korból, kiemelve azt, hogy a kérdés monografikus feldolgozást igényelne. (KUBINYI 1994, 45., valamint az i. m. 332. jegyzete.)

114