Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

II. fejezet: A tímári munka

a régészeti kutatáson belül hova helyezhető, mekkora figyelmet érdemel nemcsak a most feltárt, hanem a későbbiekben remélhetőleg egyre nagyobb számban előkerülő hasonló anyag is.

E törekvés folyamán azonban szembesülni kellett azzal, hogy ez a szándék nem megvalósítható. Történetírásunkban ugyanis vitatott a magyar kézműipar megítélése, fejlődése, jelentősége, szerepe.

Jeles történészeink egy csoportja azt az álláspontot képviseli, hogy Magyarországon nem volt fejlett kézműipar, és pl. olyan vélemények fogalmazódtak meg, melyek szerint: „A nagy összegeket kereső néhány luxusipar mellett az általános európai színvonaltól elmaradt, primitív volt az iparunk, amelynek az oka a hazai fogyasztóréteg részéről megnyilvánuló kereslet hiánya volt.”277 „A hazai kézműipar fejletlen volt, és képtelen arra, hogy az importáruval felvegye a versenyt.”278 „Magyarországon a feudalizmus kialakulása és a városok keletkezése később ment végbe, olyankor, amikor az iparcikkek keresletét már fedezte a külföldi kézműipar.”279 „Magyarország a fejlettebb nyugati területek elhelyező piacává vált.”280 „Nem lehet szabadulni attól a benyomástól, hogy a polgárságnak nem volt érzéke a kézműipar fejlesztéséhez... A 16. sz. elején a kereskedelem passzív, a kézműipar fejletlen volt.”281 „Az érsek (Estei Hippolit) számadáskönyvében tükröződnek gazdasági életünk jellemző vonásai: agrárjelleg egyeduralma, iparunk elmaradottsága, élénk kereskedelmi életünk.”282 „Magyarországon nem alakult ki egyetlen kézműipari húzóágazat sem olyannyira, hogy a kivitel tételei között iparcikk egyáltalán nem szerepelt.”283 „A nyugati ipar a 14. sz.-tól fogva egyre inkább elárasztja a magyar piacot fejlett munkaszervezettel gyártott jó minőségű iparcikkekkel.”284 „Az iparcikkekre mutatkozó lassan növekvő belső kereslet korlátozott volt: ezt — a behozott áruk mellett — a nyugati nagyvárosokénál kevésbé fejlett és szakosodott városi, s a főleg szűkebb falusi vevőkörnek termelő mezővárosi kézművesipar ki tudta elégíteni. Az ipari termelés bővülését a belső kereslet csak kevéssé ösztönözte, a távoli piacok tömegtermékekkel való ellátására e később kialakult kézművesipar alacsonyabb fejlettsége s nem utolsósorban a kedvező közlekedési lehetőségek hiánya miatt semmi lehetőség nem nyílott.”285 „Az ipari áruk piacának képlete egyre inkább a felaprózódás, a helyi szükségletek kis körön belüli kielégítése, a nagyobb körzetek, távoli export,

277 FÜGEDI 1981,200.

278 FÜGEDI 1981, 332.

279 BÁCSKAI 1965, 8.

280 FÜGEDI 1959, 30.

281 FÜGEDI 1981,416.

282 FÜGEDI 1981,201.

283 ENGEL 2001, 207.

284 SZŰCS 1955, 181-182.

285 BÁCSKAI 2002, 20.

112