László János - Schmidtmayer Richárd: Mátyás országa: Kiállítási katalógus (Tata, 2008)

Pénzhamisítás

PÉNZHAMISÍTÁS A Mátyás utáni évtizedek politikai válságidőszakában teret nyert a főúri pénzhamisítás Magyarországon. Ennek emlékeit találták meg a Borsod megyei Szuhogy falu felett, Csorbakő várának ásatásán. Gazdasági válság - politikai válság Az 1510-es évek elején egy kisebb európai gazdasági válság alakult ki, amelynek egyik kiváltó oka az újvilági nemesfém okozta árforradalom, a másik pedig a török fokozott előretörése volt. Ugyanekkor Magyarországon belső gazdasági problémák is nehezítették a helyzetet. Ezen válságos időszakban fogadta el az 1521-es országgyűlés a problémák megoldására az új pénzt, a Moneta Novat. Ez azonban a Mátyás óta általános 8 lat ezüsttartalom helyett csak 4 latos volt, ezért is nevezték Cuprea Monetának, azaz rézpénznek. Eközben régi pénzverdéket állítottak vissza, továbbá újakat hoztak létre, valamint magánszemélyek is verhettek Moneta Novat. Emellett pedig - szokatlan módon - engedélyezték a külföldi pénzek behozatalát és forgalmát az országban. Sőt II. Lajos még azt is elrendelte, hogy a régi pénzeket sem szabad kivinni az országból, hanem azokat is be kell váltani újra. Kezdetben felélénkült a sok pénztől a gazdaság, ugyanis a rendeletek rövid ideig megnövelték a bevételeket, de a Moneta Nova 1524-re teljesen elvesztette értékét, ezért senki sem akarta régi pénzét beváltani az újra. Az 1510-től induló pénzügyi válság és az új pénz bevezetése miatt a főurak tezaurálni kezdtek, fokozatosan hatalmas nemesfémvagyonokat halmoztak fel. A mohácsi csatavesztés ilyen rossz gazdasági hangulatban érte az országot. Az 1526-ot követő 14 esztendős kettős királyság tovább mélyítette az ország válságát. Az anarchikus időszakban a főurak rájöttek, hogy tezaurált vagyonukat még tovább kamatoztathatják. Ezért a kettős királyság évei alatt kis befektetéssel, a nagy haszon reményében, illegálisan, rossz minőségű pénzt kezdtek veretni. Ezen hamis pénzeket a hatalmuknál fogva könnyedén terjeszthették birtokaikon, az anarchia miatt pedig nem tudták őket felelősségre vonni. A hamisítások fellendülésének első eredménye az volt, hogy megrendítette az emberek pénzbe vetett bizalmát, és már a valódi érméket is csak nehezen fogadták el. Így erre országgyűlési rendeleteket is kellett hozni. [1531. Bálint napján Szapolyai János nyílt levélben] végre rendeli, hogy adásvevéseknél törvényes pénzekül I. Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos királyok, valamint az ő 1526 és 1527-ben vert pénzeit, úgy azokat, melyek most is Budán veretnek, valamint melyek Ferdinándnak körmöczi pénzverdéjéből kikerülnek s jegyeikről könnyen felismerhetők, mindenki tartozzék fej- és jószágvesztés terhe alatt elfogadni. A hamisítások alapját a kevés forgalomban lévő pénz biztosította. A pénzek hiányát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kereskedelemben az emberek használták a Mátyásig visszamenő érméket is. A hamisítások természetesen viszonylagos titokban folytak, azonban rendelkezésünkre áll egy kiváló forrás az illegális verdék működéséről. A hamisító Miklós ötvös, aki 1552-es kivégzése előtt részletes vallomást tett múltjáról és az őt megbízó főurakról, hű képet adott a főúri pénzhamisítás folyamatáról. A vallomás alapján több hamisító műhelyt és sok hamisító mestert ismerünk. Ezek közé tartozik Jeszenő, Kővár és Homonna várai, amelyek a Homonnai-Drugethek birtokai voltak, akik egy egész hamisító hálózatot építettek ki. Hricsón, Trencsén vármegyében Podmaniczky Rafael, Csicsván Rákóczi János várnagy, Szerednyén Dobó Ferenc, Munkácson Büdy Mihály, Lipolcon Zádorffy János veretett hamis pénzt. 65