László János - Schmidtmayer Richárd: Mátyás országa: Kiállítási katalógus (Tata, 2008)

Egyház

A világi társadalomtól a jog is elválasztotta azokat, akik Isten szolgálatára szánták életüket, mégsem beszélhetünk egységes társadalmi csoportról, hiszen közülük kiemelkedtek a prelátusok, más néven a főpapok. E királyság főpapjai lelki ügyekben a vallás elöljárói és igazgatói, világi ügyekben azonban ők alkotják a közhatalom alapjának legnagyobb részét. Mátyás király szavait olvasva érzékeljük, milyen jelentősek voltak az ország számára. Műveltségük és főként vagyonuk miatt az egyházfők nemcsak a hazai papságot irányították, hanem tekintélyes világi hatalommal is rendelkeztek. A királyi tanács tagjaiként az országos ügyekbe is beleszólásuk volt. Saját bandériumokkal rendelkeztek, amelyek élén kivették részüket a török elleni küzdelemből. A falusi papok felfogadása továbbra is elsősorban a kegyurak joga és kötelessége volt. Azonban a plébános választásába a 15. században már nemcsak a városokban és mezővárosokban, hanem a falvakban is jelentős beleszólása volt a közösségnek. Az egyház vezetése támogatta a hívek önkormányzati jogait, a közülük választott templomgondnokok az egyházi vagyon kezelését intézték, esetenként a plébánost is ellenőrizhették. A helyi papok többnyire jobbágyszármazásúak voltak, és a század végére műveltségük színvonala is emelkedett. A papok legfontosabb feladata a szentmise bemutatása, a szentségek kiszolgáltatása volt. A zsinatok előírták, hogy a pap ne egyedül misézzen, hanem legyen mellette legalább egy iskolamester, akivel együtt énekel. A nagyobb városok templomaiban már a polgárok, céhek alapítottak kápolnákat, oltárokat, ahol a liturgikus cselekményeket a kápolnaigazgatók, illetve az oltárigazgatók végezték. Ok imádkoztak, zsolozsmáztak az alapítók és rokonaik lelki üdvéért. A soproni Szent Mihály-templomban a 15. század végén 19 oltár állott. A neves bortermelő szerémségi mezővárosban, Kamancon 1483-ban pedig 6 oltárigazgató tevékenykedett. 36 A gazdagabb nemes számára lakhelye, temploma vagy annak közelében álló kolostora különleges jelentőséggel bírt. A legtöbb esetben a számukra fontos helyeken álló templomba vagy családi kriptába temetkeztek. A szepességi Csütörtökhelyen az 1470-es években dolgoztak a Szapolyai család kétszintes sírkápolnáján. Az elhunytra díszes sírköve emlékeztetett, amelyen páncélba öltözött alakját mintázta meg a művész. O kegyes Szíz Mária Ó, kegyes Szíz Mária, Te vagy szép tiszta rózsa, Bin nélkül fogantatál, Mert mennyből te adatál. Anyádtól mikor sziletél, Istentől úgy tiszteltetél, Hogy méhében megszenteltetél, Szeretettel ípöltetél, Kétség nélkül eredet-bűntől Szeplőtelen őriztetél, Szíz Mária, ékes viola, Bűnösöknek vigasságai Ó, kegyes Szíz Mária, Te vagy szép tiszta rózsa, Szentháromságnak leánya, Istennek édes anyja. Gábrielnek mikoron te hűl, Szizességedben ípölél, Malasztval ottan megtelíl. Csudálatos az szizesség, Kivel érdemléd, Istenséget méhedben Úgy viselhetnéd. Szíz Mária, ékes viola, Bűnösöknek vigasságai