Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Klima László: Finnugorok a korai történeti forrásokban
Finnugorok 1 a korai történeti forrásokban Klima László (ELTE Finnugor tanszék, Budapest) 1. VÁZLATOS HAZAI KUTATÁSTÖRTÉNET A finnugor népekről hírt adó történelmi források értékelése, és egyáltalán a finnugor népek története ma egyáltalán nem nevezhető történettudományunk központi problémájának. Úgy tűnik, ezt a témakört a történészek még nem fedezték fel maguknak. Sajnos azonban a finnugrisztikán belül sem jut elég figyelem a történeti kutatásokra. Ez korábban nem egészen így volt, s hogy a finnugrisztika elfordult a történeti kérdések tárgyalásától, annak szintén történeti oka van. A finnugor népek történetének tanulmányozásához két irányból érkezhettek a magyar kutatók. Az egyik irányból jöttek azok, akiket a magyar őstörténet, vagy Eurázsia füves övezetének története érdekelt, s témájuk határterületein bukkantak rá a finnugorokra, a másik irányból pedig a finnugor nyelvészek érkeztek, akik nyelvtörténeti problémák hátterében találtak finnugor történeti kérdésekre. Télfy János 1863ban adta ki „Magyarok őstörténete. Görög források a scythák történetéhez." című munkáját. 2 A cím mutatja, hogy Télfyt a görögök által megőrzött Szkítia-kép izgatta. A magyarok őstörténetét kutatta, s még nem sejtette, hogy azt inkább a keleti szerzők műveiben lelhetné fel. Télfy János 58 ókori szerző műveiből közölte a szkítákra és országukra vonatkozó részleteket, s szerzői között szerepel Hekataiosz, Hellanikosz és Hérodotosz is. Ily módon ez a forrásgyűjtemény tartalmaz adatokat azokról a népekről is - amadokoszok, jyrkák, isszédonoszok stb. amelyeket a kutatás finnugornak tart. A 19. század második felében a hazai finnugrisztikán belül a nyelvészet szerezte meg a hegemóniát. Az ún. „ugor-török háborúban" a nyelvészeti módszerek bizonyították használhatóságukat az őstörténeti kutatásokban, s ezzel a történeti tudományok háttérbe szorultak. Ily módon háttérbe kerültek egyes kutatók is, példáulz Barna Ferdinánd, akinek érdeklődése nemcsak a nyelvészetre, hanem a finnugor népek néprajzára, történetére is kiterjedt. Barna Ferdinándhoz különösen közel álltak a mordvinok. Akadémiai felolvasásai alkalmával hivatkozott az orosz kutatóknak a mordvinok korai történetével kapcsolatos eredményeire, idézte a krónikákon alapuló megállapításaikat. 3 Ugyan azt mondtuk az imént, hogy a A szakirodalomban a finnugor szót általában az uráli szinonimájaként is használják, noha az uráli elnevezés alá beletartoznak a szamojédok is. A meggyökeresedett szóhasználat miatt finnugorokról szólva esetenként a szamojédokat is közéjük értem. 2 TÉLFY 1863. 3 BARNA 1877. 7
