Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Romhányi Beatrix: Korai egyházak az esztergomi érsekség területén

A másik ok esetleg a nemesfémbányák, illetve északon a sóbányák, jelenléte és növekvő fontossága lehet. Királyaink az egész középkoron át ragaszkodtak ezen bányák birtokához, mint a királyi kincstár legfőbb jövedelemforrásához. Ez megmagyarázhatja, hogy miért nem engedtek senkit, még egyházi intézményeket sem ezeknek a területeknek a közelébe. Az esztergomi egyházmegyében az egyetlen kivétel talán éppen a fentebb említett savniki ciszterci apátság, mely jó érzékkel, nyilván nem véletlenül, települt a szepesi sóvidék közelébe, s ha maga nem is birtokolhatott sóbányát, a sószállítás jövedelméből - hasonlóan számos más apátsághoz - nyilván részesült. Ugyanez lehetett a helyzet az észak-déli irányú kereskedelmi útvonal mentén fekvő hárskúti ciszterci apátság esetében is. Az időbeli megoszlást tekintve a következő kép bontakozik ki.

18 Összesen a már említettekkel együtt huszonhárom monasztikus vagy kanonokrendi monostor létesült a két egyházmegyében. Ezek közül 11+5 bencés apátság (közülük kettő később a premontreiek kezére került, egy pedig a karmelitáké lett), további 2+1 premontrei prépostság, két ciszterci apátság és két ágostonrendi prépostság, melyek közül az egyik 15. századi. Az összes többi a 14. század első harmada előtti időből való, s mindegyikük túl is élte ezt az időpontot. Ez a szám kb. az összes magyarországi apátságok és prépostságok 10%-át teszi ki. A koldulórendi kolostorok hasonló számban képviseltették magukat a két egyházmegyében. A nyitrai egyházmegye területén mindössze két ferences és egy karmelita kolostort találunk. A ferencesek (Nyitrán és Trencsénben) léteztek már a pápai tizedjegyzék összeállításának időpontjában, a privigyei karmelita kolostor a 15. század közepén alakult. Az esztergomi érsekség területén ennél gazdagabb a kép: két ágostonrendi remete, tizenkét ferences és öt domonkos kolostort találunk. A ferencesek közül egy, a csejtei igen rövid életű volt, a többiek azonban mind megérték a 16. századot. Négy 15. századi alapítású obszerváns ferences kolostor kivételével mindegyikük létezett már a pápai tizedjegyzék összeállításakor. Az említett férfikolostorokon kívül az érsekség területén összesen hat apácakolostort, illetve beginaházat is találunk (ez egyébként megegyezik lényegében az országos átlaggal). Közülük egy, a pozsonyi kétszer is gazdát cserélt: eredetileg talán bencés nővéreké volt, majd 1235-ben a ciszterciek kapták meg, végül a 13- század végén a klarisszák kezére került. A hat közül csupán kettő volt kései alapítású, a szepeshelyi beginaház a 15. században bukkan fel a forrásokban, az esztergomi ferences beginákat pedig csak a 16. században említik. A többi mind a 13- század vége előtt keletkezett. A koldulórendi kolostorok száma, hasonlóan a monasztikus és a kanonokrendihez, szintén kb. az összlétszám 10%-át teszi ki. Ehhez még hozzá kell vennünk a remeterendeket, vagyis a kartauziakat és a pálosokat. Az előbbieknek a Szepességben volt két kolostoruk, mindkettő állt már a 14. század első harmadában. Az utóbbiaknak összesen nyolc kolostoruk volt a Az adatok részletesen: ROMHÁNYI 1996. 212