Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Romhányi Beatrix: Korai egyházak az esztergomi érsekség területén

Korai egyházak az esztergomi érsekség területén Romhányi Beatrix (ELTE Középkori és Koraújkori Régészeti Tanszék, Budapest) A korai magyar egyházszervezésről számos cikk, tanulmány és előadás született az elmúlt száz évben, talán azt is gondolhatnánk, nem lehet már újat mondani e témakörben. Sokan sokféleképpen tárgyalták a magyar egyházszervezés kezdeteinek kérdéseit, kezdve a püspökségek alapításán, folytatva a monostorok problematikájával, egészen az alsó egyházszervezeti szintig, a plébániahálózatig, illetve annak kialakulásáig. Jóllehet, a látszat ellenére, az elő két kérdéskör is rejt még kutatási lehetőségeket magában - ezek némelyikére a későbbiekben még kitérek -, a legösszetettebbnek és a legellentmondásosabbnak a harmadik, azaz a plébániahálózat kialakulása tűnik. Az első és legfontosabb probléma éppen a címben jelzett korai időszakot érinti. Alig van ugyanis forrásunk az alsó egyházszervezet kiépülését illetően: néhány törvényszövegen kívül egy-két okleveles említés, az alapításról szóló dokumentum pedig a 12. századig egy sem. Jellemző a forráshelyzetre, hogy a legátfogóbb dokumentum az Árpád-kori egyházakról a 14. század első harmadából, az 1332-1337 közötti évekből származó pápai tizedjegyzék. Az általános feltételezés szerint az első egyházak a királyi székhelyeken és udvarházak mellett, az egyházi központokban, valamint a királyi közigazgatás központjaiban, a megyeszékhelyeken jöttek létre. Ezekhez társulnának a Szent Istváni törvényekben említett, tíz falu által épített templomok. Ezek léte azonban nemcsak az esztergomi érsekség területén, de máshol sem igazolható. Sőt a törvényben szereplő tíz falus alapegység soha többet nem fordul elő a magyar törvénykezési gyakorlatban. Eltekintve attól, hogy a törvény „villa' szâvâ, amelyet rendszerint ,/aluval" szokás fordítani, közel sem annyira egyértelmű, mint gondolnánk, annyi mindenképpen sejthető, hogy az uralkodó, illetve annak a törvényt fogalmazó, nyilván egyházi személyekből álló környezete valamilyen jól alkalmazható minimumot, mégpedig minden bizonnyal gazdasági minimumot kívánt meghatározni. Hasonló megfogalmazások már a karoling korból is ismeretesek, ami azért is fontos lehet a számunkra, hiszen éppen a Karoling Birodalomban próbálnak meg hosszú idő után ismét egy szilárd területi plébániarendszert létrehozni, sajnos végül is többé-kevésbé sikertelenül. Annyi azonban feltétlenül tanulságos lehet, hogy a 8-9- században a kérdés eleve úgy vetődött fel, hogy mekkora közösség képes eltartani egy egyházat.

1 A 8. század végén, 675-ben a toledói egyházmegyei zsinaton ezt az alapegységet pl. 10 mansioban határozták meg, ahol ugyan a „mansiő" 1 LES INSTITUTIONS 1962, 24-25. 265