Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Rádóczy Gyula: Hol verték a „Breslavva civitas” köriratú pénzt?

Ehhez járul még, hogy nem sokkal a kérdéses időpont után már okleveles bizonyíték is alátámasztja e területen a „régóta nagyrabecsült pénzverést", ami ugyan Podivinra vonatkozik, de ez a helység Bfeclav tőszomszédságában van és a 11. század első éveiben Podivint Bfeclavhoz osztották.

9 A „Nagy Morva Birodalomnak" a magyarok vetettek véget 902-ben, amikor elfoglalták azt és Magyarország északnyugati gyepüjévé tették. Bár - mint ismeretes - 955 után Morvaország nyugati része cseh uralom alá került, a keleti rész - ahová Bfeclav is tartozott - 995-ig továbbra is magyar uralom alatt maradt. Ekkor mondott le Géza magyar fejedelem a bajorok javára a Morva folyótól nyugatra eső területekről. A Morva folyó völgyének magyar határvárai pedig a harmadik német-lengyel háború idején (1015 körül) rövid időre Vitéz Boleszló lengyel fejedelem kezére kerültek.

10 Alap elgondolásunkon nem változtat semmit, de akár reális beleszőni Szent István anyai nagybátyjának, Prokujnak személyét a „Breslawa Civitaf dénár eredetének keresésébe, akár nem, talán nem érdektelen kitérni erre a lehetőségre is. Mint a kortárs Thietmar merseburgi püspök krónikájából értesülünk, az István király és nagybátyja között kialakult nézeteltérés miatt Prokuj rokonához, Vitéz Boleszló lengyel fejedelemhez menekült, aki őt az akkor lengyel megszállás alá tartozó morva területen, egy folyó menti volt magyar határvár urává tette meg. Később István király megengesztelődvén, minden váltságdíj nélkül Prokuj után küldte annak feleségét. Ezt a gesztust Thietmar igen nagy jelentőségűnek és szinte egyedülállónak írta le! Talán ezért történhetett, hogy amikor 1017-ben István magyar király visszafoglalta a lengyelektől a Morva folyó menti határvárakat, viszonzásul ezt a várat parancsnoka - aki talán Prokuj lehetett - ütközet nélkül adta át.

11 Szakemberek régen találgatják, hogy melyik lehetett ez a határvár? Trencséntől Pozsonyig minden számba jöhető és számba nem jöhető helyet végigvettek. Mint az előzőekből kitűnik, ez csak olyan jelentős határvár lehetett, amely 1009-ben (Prokuj átpártolásakor) nem volt magyar kézen, hiszen akkor Vitéz Boleszló nem tehette volna meg a vár urává Prokujt. Tehát Pozsony emiatt semmi esetre sem jöhet számításba. Viszont a várnak 1018-ban már ismét magyar kézen kellett lennie, mert a vár átadását Thietmar ez év krónikájában írta le, ahol azt kifejezetten magyar határvárként említi. Okunk van Breclavra gondolni, mert ezek a feltételek itt mind megvoltak: 995-ben bajor kézre került, ahonnan a német-lengyel háború során Vitéz Boleszló elhódította, így 1009-ben megtehette itt a hozzámenekült rokonát, Prokujt a vár urává. István magyar király Henrik osztrák őrgróf 1017. évi 9 SEJBAL 1981. 10 BENDA 1981, 69.; GYŐRFFY 1977, 281. 11 GYŐRFFY 1977, 124., 281.; THIETMAR KRÓNIKÁJA VIII. 3. A. 1018. 257