Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Uzsoki András: Bajor Gizella és István király házassága
A BAJOR GIZELLA ÉS A MAGYAR ISTVÁN DINASZTIKUS HÁZASSÁGA Gizella és István házasságkötésének a diplomáciai előkészítése, megszervezése és lebonyolítása megfelelt az ezredforduló előtti és utáni századokban általános gyakorlattá vált szokásoknak és célkitűzéseknek. Mind Nyugaton, mind Keleten e házasságok a dinasztikus célok megvalósítása érdekében történtek. A keresztény Európába beilleszkedni törekvő és kényszerült magyarság jövője érdekében szükségszem is volt, hogy a legnagyobb birodalom szomszédságában egy évszázadnyi bizonytalanság után létrejöhessen biztos alapokon a leendő keresztény magyar állam, amelynek délkelet-európai szomszédságában a másik keresztény birodalom, Bizánc hatalma érvényesült. A Kárpát-medence földrajzi fekvését, stratégiai szerepét, de legfőképpen a törzsi-nemzetségi szervezetében már fellazult pogány magyarság helyzetét tekintve, az első évezred végén a lehető legjobban választotta meg e házasságot Géza fejedelem, amelyet aztán 997-ben az ifjú Henrik bajor herceg segített megvalósítani III. Ottó német-római császár beleegyezésével. A középkori forrásokban, all. század elejétől kezdve egészen az újkorig, Gizella és István házasságának az alapját a német krónikások, évkönyvírók mindig egyértelműen fogalmazták meg - ahogy már idéztem Herimannus Augiensis-től -, a németek ezt a dinasztikus házasságot olyan államközi szerződésnek tekintették, amelyben Gizella hercegnő, később királyné személye szavatolja, hogy István fejedelem, majd király a pogány magyarságot keresztény hitre téríti. A mindig korrekt reichenaui szerzetesnek ez a megfogalmazása a házasságkötés után kb. négy évtized múltán történhetett, természetesen az ezredfordulón ismert, de azóta általunk ismeretlen források és szóbeli értesülések alapján. A Gizella személyének fontosságát ennyire kihangsúlyozó megfogalmazás, és ennek fél évezreden át folyamatos továbbélése azt is igazolja, hogy a bajor Gizellából - európai mértékkel mérve is - kiváló uralkodótárs, királyné és feleség lett. A Szent Istvánról szóló nagyobbik legenda, illetve a Hartvik püspök által megfogalmazott legenda változat oly ideálisan tökéletes és a gyakorlati életben olyan példamutatóan megvalósított házastársi kapcsolatról tanúskodik, amely ezer év távlatában, tehát a II. és a III. ezredfordulón is érvényes és aktuális. Gizella lelki-szellemi kiválóságának érvényesülését e házasságban ilyen megfogalmazásban fejezte ki Györffy György: „... István felesége a Szent Wolfgang által nevelt és apácaéletre szánt Gizella lett, bizonyos, hogy István olyan egynemű intellektuális hatás alá került, ami egész életén átfogva tartotta. " Gizella és István házasságának szimbolikus illusztrálására el kell mondanom azt a meghatóan találó összehasonlítást, amely Veszprémben, 1996. május 4-én, a délelőtt 11.00 órakor kezdődő koncelebrációs főpapi szentmisén, több ezer résztvevő előtt hangzott el a Szent Jobb ereklye és Boldog Gizella királyné Passauból Veszprémbe szállított ereklyéje előtt. Gizella ereklyéjét dr. Franz Xaver Eder passaui püspök e gondolat jegyében adta át dr. Szendi József veszprémi érseknek: Ezer évvel 218
