Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Vékony Gábor: Komárom-Esztergom megye a honfoglalás korában

vényeket is kapott (s a szablya ezért is ezüsttel berakott: a jelvény a kazár hatalmi rendszer jelvényeinek hierarchiájában kell elhelyeznünk). Mivel a 9/10. század fordulóján a honfoglaló magyarok között nem számolhatunk más jabguval, illetve a kazárok által beiktatott méltósággal, csak Árpáddal, a banai férfisírt Árpád sírjának kell tartanunk a korábban elmondottakkal is összefüggésben. Mindez azt jelenti, hogy a 9/10. század fordulóján a hatalmi központ a mai Komárom megye teililetén, illetve a Kisalföldön, Győr és Esztergom között volt. Ez részben megmagyarázza a Tatabányai-dózsakerti település lehetséges kavar kapcsolatait is - természetes, hogy a fejedelmi központ környékén számolhatunk a szövetséges kavarokkal is. Mint ahogy az is természetes, hogy a 10. századi magyar történetből sok minden érthetővé válik ezzel, többek között a század vége felé a fejedelmi család beköltözése a régi kereskedelmi állomáshely Esztergomba, stb.

111 Ha tehát Komárom-Esztergom megyét a 10. században röviden jellemezni akarjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a terület ekkor folyamatosan az Árpádok birtoka, éppen ezért kevés itt a honfoglaló leletanyag, s éppen ezért hiányoznak itt a nemzetségnevekből származó helynevek (az ün. törzsnévi helynevek). A Tatabánya-dózsakerti telep lakosságszámának és a honfoglaló magyar sírleleteknek a számszem eltéréséből az is nyilvánvaló, hogy a teililetén olyan jelentős helyi eredetű népességgel kell számolnunk, amelynek temetkezési módja a honfoglaló magyarokétól eltérő, ez a helyi népesség viszont már a 8/9. század fordulóján - mint láthattuk - a finnugor magyar nyelvet beszélte, míg természetesen a honfoglalóink törökök voltak, ahogy azt a rájuk vonatkozó szöveges írott források, személyneveik többsége és kultúrájuk eredete is mutatja.

112 Esztergom nevének nincs jó magyarázata (Vö. KISS L FNESz s. v.), holott a Sobottin név éppen Asztrik érseksége után változik meg. A nevet a magyar-latin-német nyugati szláv vegyes környezet magyarázza, ahol a kiindulópont egy lat. Astric-Eslric személynévi használat, ebből magyar Eszlrik-Eszlrig, ill. helyraggal Eszlrigën (német zEßlrigum), ahonnan szláv környezetben v Eslrigonc>ve Strigone, s innét Strigon, amely visszakerül a magyarba. Ilyen oda-vissza kölcsönzés a környéken a Nyitra-Nilra név is. "Több, itt nem érintett kérdéssel megjelent és megjelenés közben lévő dolgozataimban, valamint készülő összefoglalásomban foglalkozom. 204