Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Vékony Gábor: Komárom-Esztergom megye a honfoglalás korában

kezetét. A különböző, karóvázas szerkezetű kunyhók és a felszínre állítható jurtok között valóban léteznek átmeneti típusú építmények, ezek többsége azonban Kazáriában (a Kaukázus, Don és Volga vidékén) és Bulgáriában még a könnyűszerkezetű jurtnál egyszerűbb fejlettségi szintet képvisel.

64 A dózsakerti építmény nem ilyen volt: ebben valóban jurtszerkezet került a köralakban földbe mélyített gödörbe, úgy hogy a függőleges sátorfal egyik része még a földfelszín fölé emelkedett. Itt egy olyan kísérlettel állunk szemben, amikor a száraz pusztai építménynyel egy nedvesebb, csapadékosabb környezethez próbálnak alkalmazkodni. A kísérlet nem egyedi: hasonló építmény nyomai kerültek elő a moldvai Hansz településen is, egyébként ugyancsak honfoglaló magyar leletekkel együtt.

65 A földbe süllyesztett, jurtszerkezetű lakóépítmény megléte annak bizonyítéka, hogy a X. századi település lakosai jól ismerték a „türk sátort", a jurtot s ha ismerték, akkor laktak is benne. Ezeknek a felszínre állított sátorépítményeknek a nyomait azonban régészeti módszerekkel nem lehet megtalálni (de egy teljesebb településszerkezet esetén a környezetből kikövetkeztethetők), ilyenek is állhattak a dózsakerti település „régészetileg üres" részein. A 10. századi falu nem csupán falu volt, hanem állattartó nomádok szállása is. A település építményei mellett az előkerült leletanyag is meglehetősen nagy változatosságot (és különböző népcsoportok keveredésére) mutat. Ez elsősorban a cserépedények maradványai alapján állapítható meg - ezek teszik ki az előkerült leletanyag túlnyomó részét. A hullámvonalakkal, vonalkötegekkel díszített fazekak között ott találjuk a honfoglalást megelőző időszak népének emlékeit is, ezek mellett viszont olyan tárgyak jelennek meg - mint a kagylófüles cserépkondér - amelynek párjait messze keleten, a Don és a Kubán folyók vidékén lelhetjük föl.

66 A honfoglaló magyarok jelenlétére a településen nemcsak a cserépkondér utal, hanem a nyakukon körbefutó bordákkal díszített edények nagyszámú töredéke is. Ilyen edényeket a 10. századi temetkezések között csak a honfoglaló magyar sírokból ismerünk.

67 Másrészt a településen előkerült, boronaház ajtajához tartozó zárszerkezet eredetében a római korig követhető visszafelé, ennek itteni használata a régibb helyi gyakorlatból vagy egykorú nyugati hatásokkal magyarázható. Kétségtelen tehát, hogy a település népessége nem tekinthető homogénnek, azt meghatározni azonban nem tudjuk, hogy a különböző eredetű népcsoportok milyen arányban voltak képviselve. A település életében nem a nomád állattartők dominanciája volt az erősebb, a tartott állatok között a legnagyobb számban szarvasmarhákat találunk, míg ' PLETNEVA 1967, 55. kk.; DIMITROV 1973, 101-108., stb. 5 ŐEBOTARENKO-TEL'NOV 1983, 92-93. 6 KUZNECOV 1964, 34-39-; PLETNEVA 1981,, 73., 47/10.; KUZNECOV 1990, 255-266., Taf. 4/6-7.; POSTIKÄ 1985, 232., 5. k. 5.; Vő. 63. jegyzet, stb. 7 VÉKONY 1988, 295-297. 195