Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Vékony Gábor: Komárom-Esztergom megye a honfoglalás korában
sarkantyú pedig honfoglaló magyar leletekkel került elő a Bibliothekából, ezekkel való együttes keltezése valószínű. 9. századi viszont az említett lándzsalelet, amelyben a frank darabok mellett egy két lyukkal áttört pengéjű lándzsa is van, 24 amelynek megfelelőit részben korábbi avar kori temetőkből (Marosgombás, Tövis, Kékesei), valamint a nagyszentmiklósi kincs egyik ábrázolásáról ismerjük. A lándzsák lelőhelye egyébként a Kis-Duna parton a honfoglaló temető közelében van, itt tehát mindenképpen Esztergom alakulásának egy korai központját kell keresnünk. Az esztergomi lándzsalelet a sorozatban ismétlődő azonos típusok miatt feltétlenül raktárlelet, tehát az illető korszak kereskedelmének nyoma. A keletre irányuló frank fegyverkereskedelemre több adatunk van, e vidék kereskedelmének szabályozása azonban éppen a karoling kor végéről származik, a 904 és 906 között készült raffelstetteni vámrendeletből. 25 A távolsági kereskedelem viszont már a 9. században a zsidó radaniták kezében volt, 2 ^ s e vonatkozásban nem tekinthető lényegtelennek, hogy all. század második felében-végén Esztergomban zsinagógája volt az ottani zsidóknak. 27 Hogy ez már korábban is így lehetett, arra Esztergom eredetibb neve, a Sobottin utalhat, ennek érsekévé szentelték fel ugyanis Asztrikot a Szent Adalbert életrajz szerint. 28 Ez a részleteiben nehezen magyarázható név ugyanis itt már 1000 körül zsidók jelenlétére utal, ha szombati vásárhelyként értelmezzük, akkor ez éppen azért jött létre, hogy a zsidókat kizárják a kereskedelemből, 29 de valószínűbb, hogy a név közvetlenül utal zsidókra. 30 A zsidók jelenléte itt viszont mindenképpen arra mutat, hogy Esztergom igen korán - a 10. században bizonyosan, de lehetségesen annak előtte is - kereskedelmi állomáshely volt. Ennek megfelelően értelmezendő az itteni lándzsalelet, amely a kereskedelmi központ kialakulását egyben a 9- századra viszi vissza. Mindenesetre az esztergomi karoling leletek nem lehetnek valami 9- századi frank megszállás bizonyítékai. Komárom-Esztergom megye területe tehát a 9- század második évtizedétől bolgár fennhatóság alatt állt, mint ahogy a Dunántúl nagyobb, keleti része is ebben az időben. A népi viszonyokról adatok híján keveset tudunk, az azonban bizonyos, hogy a megye nyugati területein a Pilis, Kesztölc, stb. nevek szláv jelenlétre utalnak. Ez utóbbi azonban másra is. A magyar Kesztölc helynév ugyanis csak úgy maM MRT 5 1979, 43. t. 2. 2 ^ A bő irodalomból csak egyetlen: WOLFRAM 1987, 307. 26 WOLFRAM 1987, 371.; VÉKONY 1992a, 929. 27 SCHE1BKR 1983, 81.; KUBINYI 1995, 3-4. 2H MGH SS XV. 706.; Vö. GYÖRFFY 1977, 97, 153.; MOLLAY 1982, 224. 29 KUBINYI 1995, 5. Lehet egy Sobota 'Szombat' személynévből való szláv helynévképzés, utalhat azonban egy már ekkor álló zsinagógára is: 'a szombat helye' - GYÖRFFY 1977, 153. a szlavisztika és germanisztika ismerete híján mond véleményt e névről. 188
