Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Tóth Endre: Kereszténység a honfoglalás előtti Kárpát-medencében

építése jelzi. A korongfibulák a 6-7. századi dunántúli kereszténység mellett annál súlyosabb bizonyítékot jelentenek, mert nem import tárgyak. Ezeken, a helyben gyártott viseleti tárgyakon olyan ábrázolások jelennek meg, amelyek jól adatolt keresztény, mediterrán kapcsolatokkal rendelkeznek. Egyes motívumok helyi származása, eredete sem lehetetlen. Közéjük sorolható a Lázár feltámasztása és a lovas "sárkányölő" alakja, amely az eredeti Bellerophon-ábrázolásban (KeszthelyFenékpuszta) és keresztény változatban is előkerült, kígyót ölő glóriás alak, minden bizonnyal Krisztus (Nagyharsány): a hitbéli és barbár ellenséget legyőző császárábrázolások ikonográfiájával egyezik. A 4. századi birodalmi elterjedése mellett a motívum Pannoniában különösen gyakori volt nemcsak a ládika-, hanem övvereteken is. Ezek mellett a hagyományos képek mellett a leggyakoribb korongfibula kép meglepően korszerű: az angyalok által közrefogott Krisztus-mellképes kereszt öt példánya került elő a Dunántúlon. A képtípus, amely legismertebb formájában a San Stefano Rotondo apszismozaikján (Róma),

38 valamint a szentföldi eredetű ólom ampullákon látható^, a jeruzsálemi keresztereklye Heraclius császár által történt visszaszerzésével (628) függ össze. A 7. század középső harmadától a Dunántúlon a korongfibulák kedvelt képtípusává válik. Amíg a kereszt alakú jel: nyakláncon, applikálva, ékszereken csak általánosságban tanúsítja, hogy viselője keresztény hitet vall, vagy legalábbis toleráns, a korongos fibulák valamivel többet jelentenek. Ez esetben ugyanis egy sorozatban gyártott, másolt, utánzott, javított, közkedvelt, keresztény jelenetekkel díszített tárgyról van szó: e tárgyak egyöntetűsége olyan ötvösműhelyek létezését bizonyítja, amelyek naprakész mintakincsük miatt kapcsolatban álltak a déli keresztény lakosságú területekkel, és viseleti szokást is kielégítettek: a közösség keresztény vagy a valláshoz közelálló volt. A Krisztus-mellképes kereszt megjelenik a q-evageliarium

40 miniatúráján: az evangéliumok szövege a Jeromos előtti régi latin fordítás, Pannoniában, feltehetőleg DélPannoniában készült. A fennmaradt kéziratot lehetségesen DNy-Pannoniában, a késői Valeria Media tartomány területén másolták.

41 A keresztény témájú képekkel díszített dunántúli ékszerek mellett a keresztek olyan környezetben is előfordulnak, amelyek a nem keresztény avarokhoz köthetők. Ezek egy része alig jelent többet a mediterrán vidéken honos ékszerek és viseletei szokások másolásánál. Nem jelenthetnek keresztény hitűeket a keresztény művészetben is használt motívumokkal (pávák, galambok, szőlőindák) díszített, bizánci eredetű vagy másolt fülbevalókat viselők. Aligha hihető, hogy aranykeresziH IHM I960. 39 GRABAR 1958. 40 Kiadása: WHITE 1888.; JÜLICHER 1938-1954. Vö. GAMBER 1968b, 326. 41 MORIN 1893, 246-9.; LEIDINGER 1924, 99-.; SOUTER 1934, 63-65.; MORIN 1936, 295.; TÓTH 1980cl, 99.; POPOVIC" 1986.; SZÁDECZKY-KARDOSS 1983, 123. 172