Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Fodor István: A sas szerepe a honfoglaló magyarság hitvilágában

isteni eredetüket igazoló mondával rendelkezett. Ezt magam nem tartom kizártnak, megjegyezve, hogy a tágabb közösség nyilvánvalóan csupán a főkirály égi származását ismerte el valósnak. Nem lehetetlen, hogy a pompás művészi kivitelű rakamazi - és a hozzá hasonló zempléni - korong az Árpád-nemzetséghez való tartozást jelölte. A nemzetségtagok talán egyben védelmezőjüket is látták az égi eredetű madárban, amely elűzi tőlük az ártó szellemeket és az általuk okozott betegségeket. A rakamazi madár csőrében tartott leveles ág, s bóbitájának levélcsokra azt jelezhette, hogy a képmásba beköltözött szelleme az istenek lakta felső világba nyúló életfáról szállt alá, erős karmaiban két segítőjét is magával hozván. Természetesen tudatában kell lennünk, hogy e rendkívül nehezen megfejthető ősi üzeneteknek más értelmezése is elképzelhető, például olyasfajta, amelyet fentebb már említettünk: az égi madár fiókák képében hozza a földre a kiválasztott újszülöttek lelkét. Ez utóbbi esetben a sas és a termékenység-kultusz kapcsolatát is sejthetjük e jelenetben: a korongot viselő nő isteni eredtű utódokat hoz majd világra. 153