Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Nevizánszky Gábor: Magyar jellegű régészeti leletek Cseh- és Morvaországban

elhelyezett leletek között sajnos már nem találtam meg.

33 A másik ide tartozó lelet egy szórvány nyílcsúcs Moravky Sváty Jánról (Morvaszentjános).

34 A cseh- és morvaországi leletek zömét különböző típusú nyílcsúcsok alkotják. A közölt adatok alapján a számukat minimálisan 73-ra becsüljük és 17 lelőhely között oszlik meg (2. térkép). A tipológiailag ismert 47 nyílcsúcs nagy része levél (21 db - 44,6%), deltoid (12 db - 25,5 %), rombusz (11 db - 23,4 %) és maradék (3 db - 6,4 %) villás alakú. E tárgyak egy része sírokban került elő, de minden esetben a helyi hagyományokat követő temetkezési szokással eltemetett egyénekről van szó. Ezt támasztja alá a mellékletek összetétele is, melyeknek eredete a helyi hagyományokban gyökerezik. Temetőkben csupán néhány sírban fordultak elő ilyen nyílcsúcsok, pl. Dolnf Véstonicén, TeSovban, Nenkovicén, Báston és Stará Bfeclavban egy, Breclav-Pohenskón és Lahovicén két sírban. Ennél többet csak Stéboficén (három), ill. Staré Méstón (négy) regisztráltak. A tárgyalt tárgyak száma síronként 1 és 2 között mozog. Kivételt csupán a BáSti, ill. a Lohovicei 41/57 számú sírok képeznek, ahol a nyilakat egy csomóban, valószínűleg tegezben tárolták. Az előbbi lelőhelyen 5, az utóbbiban 8 nyílcsúcsot találtak. A magyar etnikumhoz igen óvatosan, talán csak a Bfeclav-Pohanskói templom körüli temető 275. számú sírját köthetnénk a temetkezés legkésőbbi fázisából. Ezt a nézetünket elsősorban a sírbalövés szokása erősíti meg, amely az ásató régész sírleírásából világosan kitűnik.

35 KRASKOVSKÁ 1954, 351-352. EISNER 1947, 50. tábla 8. 35 KALOUSEK 1971, 159. 131