Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Klima László: Finnugorok a korai történeti forrásokban
védéseit. Ezután azt elemzi, hogy az ifjabb Plinius és Pomponius Mela, akik a Hérodotosznál szereplő jyrka népet tyrcae, illetve turcae alakban említik, honnan szerezték adataikat, Hérodotoszon kívül, mely nála korábbi és későbbi szerzőkre támaszkodhattak. Másik tanulmányában, a több nyelven is publikált „Egy finnugor nép az antik irodalmi hagyományban" című munkájában Harmattá János az amadokosz népnév magyarázatát kísérelte meg. 8 Az amadokosz népnév Hellanikosz mára sajnos elveszett művéből került más szerzők munkáiba. Hellanikosz értesülései erről a népről frissek, saját forrásból származók. A népnevet Harmattá az iráni amadaka 'nyershúsevő' jelentésű szóból származtatja, majd megállapítja, hogy ez általában a nem indoiráni népek elnevezése volt. Mégis úgy gondolja, hogy ez az elnevezés vonatkozhatott egy konkrét népre is. Ennek a népnek a meghatározására az obi-ugor folklór alapján tett kísérletet. A két obi-ugor frátria közül az egyik, a mos frátria neve arra a vogul eredetmondában is szereplő hagyományra vezethető vissza, hogy ennek a frátriának a tagjai nyersen fogyasztották a húst, szemben a por frátria tagjaival, akik inkább főtthúsevők voltak. A folklórhagyományok és a nyershúsevés máig fennmaradt szokása alapján Harmattá János az amadokosz népet az ugorokkal azonosította. Moravcsik Gyula és Harmattá János mellett voltak a finnugor történeti kutatásoknak olyan szereplői is, akik még csak nem is őstörténeti érdeklődésük miatt botlottak finnugor történeti témákba, hanem szinte véletlenül, s ez irányú tevékenységük életművükben is külön részt képez. Ebbe a körbe Nagy Ferenc és Telegdi Zsigmond tartozik bele egy-egy tanulmányával. Nagy Ferencnek a Filológiai Közlöny 1932-es évfolyamában jelent meg tanulmánya „Északi nyelvrokonaink Tacitusnál. Tacitus Germániájának két utolsó fejezete." című kétrészes tanulmánya. 9 A szerző az aestii, sithoni és fenni népekről szóló információkat elemzi, és a népnevek etimológiáját adja. Lehrberg és Setälä nyomán úgy véli, hogy a sithoni és a fenni népnév nem vonatkozhat a finnekre, mivel ők már Tacitus idején fejlettebb kultúrával rendelkeztek. Sokkal valószínűbb, hogy ezek az elnevezések a lappokat takarták. Tacitus művének történeti szempontú tárgyalása helyett Nagy Ferenc inkább filológiai elemzést nyújt Tacitus stílusáról és írói módszeréről. Telegdi Zsigmond 1940-ben publikálta „A kazárok és a zsidóság" című tanulmányát. 10 Ebben Haszdaj ibn Saprutnak, a kordovai kalifa miniszterének József kazár kagánnal folytatott levelezését tárgyalta. József kagán levelének egy rövidebb és egy hosszabb változata maradt fenn. Telegdi Zsigmond a hosszabb változatot nem tartotta eredetinek, úgy vélte, hogy az pár évszázaddal későbbi hamisítvány, de lényegében valós információkat tartalmaz a kazár birodalomról. Ez a kérdés HARMATTÁ 1954 9 NAGY 1932. 10 TELEGDI 1940. 9
