Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 13. - Varga Imre P. Kapisztrán (Esztergom): Ferences iskolák Esztergomban

fenntartásához célbirtokkal, sem más forrással, anyagi nehézségekbe ütközött a rendtagok kötelezően előírt egyetemi képzése és a gimnáziumok 6—8 osztályossá való bővítése, más választása nem lévén lemond a tanításról. " A törökök kiűzése után a ferencesek a felszabadító sereggel együtt érkeznek meg Esztergomba 1638-ban és telepednek le ismét, először a Vízivárosban, majd a Királyi Városban. A jezsuiták 1773-as feloszlatása után a ferencesek 1776-ban vették át a gimnáziumban a tanítást, mégpedig úgy, hogy az igazgató exjezsuita maradt. A gimnázium áttelepítését a Vízivárosból most már ez is sürgette. így épül fel az új gimnáziumi épület 1778—79-ben. A korszakot Vojnits Döme bencés igazgató dolgozta fel a Millenniumi értesítőben, részletesen foglalkozva az iskolai élet minden mozzanatával. 1776-tól egészen 1789-ig csak ferencesek tanítanak. 1789-ben veszik föl az első világi tanárt, 1795-től pedig már csak a hittant tanítja ferences.

13 Mindebből kitűnik, hogy a rend az esztergomi gimnáziumot nem tekintette létfontosságúnak és nem ide összpontosította a legjobb tanárait. Hogy miért nem, azt két tény magyarázza. Az egyik, hogy a jezsuitáktól átvett sok gimnázium ellátására nem volt felkészülve. A másik, hogy II. József idején továbbra is foglalkozhatott lelkipásztori munkával, és a rend léte a későbbiekben sem függött attól, hogy a rendtagok tanítanak-e vagy sem, mint például a bencések, a ciszterciek, vagy a premontreiek, akik a XIX. század elején ezért lettek visszaállítva. A XVIII. századi rövid közjáték után a XX. században nyílik meg ismét az esztergomi ferences gimnázium. Az 1900-as rendi reform és a háború következtében a rendnek nem marad egyetlen gimnáziuma sem. így még saját növendékeit is mások által vezetett iskolákba kénytelen járatni. Ezen a helyzeten akarnak változtatni azok, akik fölvetik egy új ferences gimnázium alapításának gondolatát, elsősorban tehát rendi növendékek, s csak másodsorban civil diákok részére. A Szűz Máriáról nevezett Ferences Rendtartomány vezető egyéniségei, mint P. Hársligethy-Vinkovics Viktor, P. Buttykay Antal, a húszas években mindent megtesznek a gimnázium megnyitásáért. Először internátust szerveznek 1928-ban. E vállakózást bátorítja az akkori bencés igazgató, Mattyasovszky Kasszián is, azt remélve, hogy így jó diákokat kap, hisz tudtalévőleg a bencéseknek nem volt kollégiumuk, a ferences kollégisták pedig a kezdeti időkben a szomszédos bencés gimnáziumban tanultak. Az internátus megszervezésével P. Nagy Sándor Arisztidet (1899-1968) bízzák meg, aki hihetetlen lendülettel végzi munkáját. Nélküle nem jöhetett volna létre az intézet. Lankadatlan szorgalommal vezeti az építkezéseket, koldulja össze hozzá a pénzt, tanít földrajzot és természetrajzot, időnként hittant és olykor osztályfőnök is, vezeti a cserkészcsapatot, később sportpályát létesít, autóbuszt vásárol az iskolának, s emellett ő a kollégium rektora is. Rendtársai azt mondogatják: "Arisztid nem is ember, hanem állapot". Jellemző adata az 1932-33 iskolaév értesítőjének tájékoztatója a nevelőintézet vezetőségéről: "P. Weiss Rikárd oki. középisk. tanár, rektor- reálgimn. igazgató 172