Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 12. - Dr. Pluhár József (Vértesszőlős): A Tatabányai Árpád Gimnázium története
Főbb állomások, fordulópontok Az iskola létszámalakulásáról az I. számú melléklet nyújt tájékoztatást. A beiskolázásra váró tanulók felvétele, csak folyamatos tanterembővítésekkel volt biztosítható (1947-ben 4 tanterem, 1950-ben 6 tanterem, 1959-ben két tanterem, 1962-ben 4 tanterem). 10 A bejáró tanulók számának növekedése felvetette az Oroszlány városba kihelyezett osztályok működtetésének lehetőségét, amellyel a gimnázium túlzsúfoltságát csökkentettük 1962-ben. 1963-ban levált és önállósult az Oroszlányi gimnázium. 1966-ban Újvárosban megépült az Újvárosi Szakközépiskola, ahová gimnáziumi csoportokat és egy autószerelő szakközépiskolai osztályt is áthelyeztek. Ezzel a túlzsúfoltság megszűnt volna a gimnázium számára, de közben az intézetünkben — társadalmi igényre — megnyílt az egészségügyi szakközépiskola első osztálya. 1971/72-es tanévre már 8 csoportot tett ki. Az iskola épületében 28 tanulócsoport 26 tanteremben működött, amelyek egy része szükségmegoldást képeztek (KISZ-klub, politechnikai műhely, ebédlő, fizikai előadóterem, kémiai előadóterem). A tatabányai gimnázium állandó és eleven kapcsolatban élt a várossal — együtt formálódott, változott a településsel, változott a korral, átvészelve a növekedés nehézségeit. Szüntelenül megújulva gazdagodott. Évtizedeken át küldetést vállalt: minden új törekvés kísérletezésében részt vállalt, — légyen az jó vagy rossz — mert bizonyítani kellett. A város középfokú intézményei szinte kivétel nélkül ebből a gimnáziumból váltak ki. Az ötvenes években technikumi tanulócsoportok is működtek az iskola épületében — közgazdasági, építőipari, vegyiipari, villamosipari osztályokban. A technikumi oktatás csak esti és levelező tagozaton folyt. De meghatározó jelentőségű volt, mert a felnőtt tagozaton esetenként többen tanultak, mint a nappalin (1000 tanuló). A Dolgozók Gimnáziuma 1964-ben önnálósult. 1972-ben a 8 szakközépiskolai osztályból egy új intézmény született: az Egészségügyi Szakközépiskola. Az 1974/75-ös tanévvel — ismét társadalmi igényre — egy tanulócsoporttal megkezdtük az óvónői szakközépiskolai képzést. A szakközépiskolai képzés mellett a gimnázium vállalkozott az intenzívebb képzés céljából a tagozatos osztályok beindítására — matematikából, fizikából, orosz-, francia-, és német nyelvből. A megyeszékhely nagy középiskolai bázisintézménye sohasem működött könnyű körülmények között. A közel félévszázad alatt sokszor vállalt úttörő, alapozó szerepet. Eleget kellett tennie a szüntelenül növekvő mennyiségi igényeknek, ugyanakkor a minőségi követelményeknek is meg kellett felelnie. A megfelelésről az egyetemi- és főiskolai felvételi vizsgák eredményei tanúskodnak. A jelentkezők és a sikeresen felvételizők aránya évről-évre magas. — I. II. sz. melléklet — A mintegy 120 végzős növendéknek 80-90 %-a felvételt nyert. A gimnázium a továbbtanulásra való felkészítés mellett a gyakorlati életre, a munkára is felkészítette tanítványait. 1978. márciusában átköltözött az iskolánk Újvárosba, a volt Ipari és Kereskedelmi Szakközépiskola épületébe. A jó hagyományainkat megőrizve az új 77
