Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 12. - Keller György (Tata): A tatai gimnázium története
a szülők külön hozzájárulását igénybe venni. Az infláció következtében elvesztek az iskola gazdag alapítványai. Növekedett viszont az érdeklődés az iskolai segítő egyesület támogatása iránt. A 20-as évek első felében a tanulók közel 1/3-át látták el segélykönyvekkel. A segélyezés anyagi alapját most már gyűjtésből, színdarabok előadásainak bevételeiből teremtették elő. 1930-ban, a gazdasági válság kritikus időszakában az előbbi megoldás is csődöt mondott: a reálgimnáziummá való átakalulás következtében az új tankönyvek beszerzésére ez az összeg már nem elégséges, meglehetősen magasak a tandíjak, például rendes tanulóknál 1930-ban 40 pengő, magántanulóknál 80 pengő, magánvizsgákért tantárgyanként 1,20 pengőt kellett fizetni, valamint beiratkozáskor felvételi és egyéb díjak címén 48 pengőt. A magas költségek sok szegény sorsú tanulót távol tartottak az iskolától. Érdekesen alakultak a kirándulások. Míg az I. világháború előtt az iskola környékén megtartottak majális jellegűek voltak, a 20-as évek elején megsokasodtak a környék megismerését szolgáló osztálykirándulások. Nagyobb jelentőségű, országos jellegű kirándulások a 30-as évektől váltak rendszeressé. (1933: Pannonhalma, 1935: Budapest, 1938: Esztergom, majd Léva és Érsekújvár.) 1938-tól már külföldre szervezett kirándulásról is van tudomásunk. 1939-ben például kéthetes kirándulásra viszi Polgár László a tanítványait Olaszországba. Gyakoriak a tantervi változások. 1924-ig az iskola főgimnázium, 1924—35. között reálgimnázium, 1936-tól fokozatosan gimnáziummá alakul át. A jelzett időszakon belül is vannak kisebb változások, például a háború után közvetlenül bevezetik a közgazdaságtant és a gyorsírást, vagy a reálgimnáziumban előbb latinnal kezdik a nyelvi oktatást, később némettel, vagy az ötödik osztályban előbb angol, később francia nyelvet oktatnak. Az iskola felszerelésének bővítése a 30-as évekre esik. A fizikai szertár eszközállományát Öveges József fejleszti, aki a rendelkezésre álló eszközből házi elkészítéssel, valamint a helybeli kisiparosok olcsóbb munkájának felhasználásával sok kísérleti eszközt készít. Fejlesztik a kémiai szertárat, az előadót (kémiai, fizikai) lépcsőzetes padokkal látják el. A kémiaiban ekkor alakítják ki a vegyifülkét. Rendszeres szülői értekezletet 1921-től tartanak az iskolában, először évenként egy, majd két alkalommal. Ezeket az értekezleteket az iskola igazgatója pedagógiai tárgyú előadással vezeti be. 1924-től fellendül a sportélet. 1929-től tanév végén évenként rendszeresen megrendezik az iskolai sportünnepélyeket. A sportünnepélyt a városi sporttelepen tartják, ahova zárt rendben, fegyelmezetten, zenekari kísérettel vonul ki az ifjúság. Szülők és nagyszámú érdeklődő jelenlétében mutatja be az ifjúság sportbéli tudását. A tanítás során az elméleti órák mellett fokozatosan megjelennek a gyakorlati foglalkozások (fizikai, vegytani, növényanatómiai). Az ifjúsági egyesületek hatékonyan működnek az iskolában (a Révai Önképzőkör, a Révai Miklós Cserkészcsapat és az Ifjúsági Sportkör). Az önképzőkör tagjai a felső osztály tanulói közül kerülnek ki, feladataik között szerepel az ifjúság bevezetése "a magyar élet nagy kérdéseibe". Az önképzőköri foglalkozásokon színvonalas täte
