Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 12. - Dr. Mácza Mihály (Észak-Komárom): Az észak-komáromi középiskolák történetének áttekintése
továbbfejlesztésével, a felsőbb osztályok létrehozásával a német protestáns kollégiumok mintájára. Ügybuzgó tevékenysége nyomán jött létre a Komáromi Református Kollégium, a város első középiskolája. E "főiskolának" vagy kollégiumnak nevezett oktatási intézményeket az ún. Trotzendorf-rendszer szerint szervezték. Trotzendorf Valentin neves német pedagógus Wittenbergben (1527— 31), majd a goldbergi egyetemen (1531—36) egy minta kollégiumot létesített, melyet több magyar diák látogatott, akik aztán hazatérve az ő rendszere alapján szervezték a magyar protestáns kollégiumokat. Ezek internátussal egybekötött, nyolcosztályos (1. collektorok, 2. lectorok, 3. declinisták, 4. conjugisták, 5. etymologisták, 6. syntaxisták. 7. poéták, 8. logicusok) iskolák voltak. Az alsóbb osztályokat a felsőbb osztályok diákjainak oktatására bízták. Az alsóbb osztályokban az olvasáson, íráson és számoláson kívül a vallási alapismereteket és az egyházi éneklést tanították, a felsőbb osztályokban a latint, a természettudományi tantárgyakat, a történelmet, bölcseletet és a teológiai ismereteket oktatták. A Komáromi Református Kollégium csak 1615-ben egészült ki nyolcosztályos iskolává, miután Péczeli Király Imre visszatért heidelbergi tanulmányútjáról ahová egyházgyülekezete az iskola fejlesztése érdekében 1609-ben kiküldte. Az 1619-ben Magyarsoókon tartott zsinat döntése értelmében a rév-komáromi református főiskolát a teológia oktatásával bővítették. Közben az iskolának mind ádázabb küzdelmet kellett vívnia fennmaradásáért a Komáromban is erősödő ellenreformációval és az önkényeskedő komáromi várparancsnokkal. A városban 1617. június 3-án pusztító nagy tűzvész a kollégium épületét is elhamvasztotta. Az új iskolaépületet, a református paplakot és templomot 1621ben Johan Dietrich Reiffenberg várparancsnok romboltatta le. Ennek ellenére a Komáromi Református Kollégium a város különböző helyein tovább működött. 1672. január 27-ig, amikor Széchényi György kalocsai érsek, királyi biztosként Hoffkirchen komáromi várparancsnok zsoldosainak segítségével kisajátította a város protestánsainak templomait, iskoláit és egyéb vagyonát, a protestáns lelkészeket pedig kiűzte a városból. Ezt követően a református népiskola keretében folyt titokban a felsőbb oktatás. A rektorokat a debreceni, a praeceptorokat (osztálytanítókat) pedig a kecskeméti és körösi református főiskolák szolgáltatták. 1737-ben egy évig itt tanított Hatvani István is, aki később a debreceni főiskola híres tudós professzora lett. A Komáromi Református Kollégium tetszhalott korszaka 2L Türelmi Rendelet kihirdetésével ért véget, amikor lehetővé vált újjászervezése és állandó hajlékának felépítése. A város reformátusai 1793 tavaszán kérvényezték a királynál iskolájuk felépítésének engedélyezését, majd miután erre 1794-ben engedélyt kaptak, a már felépített református templommal átellenben telket vásároltak, s a következő évben hozzáláttak a kollégium építéséhez, ki-ki pénzzel, fogattal, anyaggal, munkával segítve. Az egyemeletes, hatalmas tetőzetü, kis bádogtoronnyal ellátott épület 1796. december 28-án készült el. Tornyába kis harangot akasztottak, amely mellé 1807-ben egy másik, félmázsás harang került 44
