Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Előadások - Dr. Mészáros István: Komárom-Esztergom megye iskoláinak évszázadai
A fokossal való járás, nemkülönben akárminémü fegyverhordozás is tilalmaztatik. Verekedések, fáknak, szőlőknek, kerteknek megdézsmálása, ide vévén a dohányzást is, büntetés alatt eltiltatnak. Távol legyen mindenkitől a magukból esztelent tévő komédiásokat utánzó ruházat..." Akikre ezek a szabályok vonatkoztak a gimnáziumi osztályokba járó 10— 16 éves gyerekek voltak, még nem fiatalemberek, sok tilalom oka ez. Sem az esztergomi és a komáromi bencés, sem a tatai piarista gimnázium mellett nem volt kollégium vagy konviktus, ilyet az országban másutt sem szerveztek a katolikus szerzetesi gimnáziumok mellé; a protestáns kollégiumokban is csak a huszonéves teológus nagydiákok laktak bent — a középkori hagyományt őrizve — a kollégiumépületben. A gimnáziumok, illetve a gimnáziumi tagozatok diákjai a város megbízható lakosainál kaptak szállást és élelmezést, "kosztot és kvártélyt", az iskola illetékes tanárának gondos felügyelete alatt. Ez évszázadokon át — egészen a 20. század közepéig — fontos bevételi forrást jelentett az iskolavárosok lakóinak. A reformkor Az 1820-as, 1830-as, 1840-es évek erőteljes társadalmi mozgató eszméi az iskolákba, főként a középiskolákba is behatoltak; a nemzeti függetlenség, a polgári haladás gondolatai beszüremkedtek a gimnáziumi oktatásba-nevelésbe. Sok tanár pedagógiai munkájában erőteljesen érvényesült a korszerű tartalmú magyar nemzeti nevelés, hazafias nevelés igénye, kívánalma és követelménye. Ennek elsőrendű eszköze, segítője, elmélyítője a kortársi magyar irodalom (próza, költészet, dráma) köteteinek tanulmányozása volt. Vörösmarty, Kölcsey, Berzsenyi, a Kisfaludyak, a korábbiak közül Csokonai, Kazinczy és számosan mások művei ott sorakoztak az iskolai könyvtárak polcain, ezekből kerültek ki a tanévvégi jutalomkönyvek. E ma már klasszikussá vált írók akkor kortársi szerzők voltak! Az ekkor alakuló és működő iskolai önképzőkörök, olvasókörök elsődleges célja is ez volt: a kortársi magyar irodalom műveinek tanulmányozása, a magyar nyelv, a magyar történelem minél alaposabb megismerése, s ennek nyomán a magyarságtudat kialakítása és fejlesztése. S az egyik leglényegesebb reformkori változás: az 1844. évi 2. törvény elrendelte, hogy a középszintű iskolákban az eddigi latin tanítási nyelv helyett a magyar nyelven oktassanak minden tantárgyat. A nemzeti érzésű öntudatos tanárok ezt már elkezdték az 1820-as évek második felétől kezdve mind a katolikus, mind a protestáns középiskolákban. (A népiskolákban — amióta ezek léteztek — mindig népnyelven folyt az oktatás: a tanulók anyanyelvén. Tehát volt, ahol magyarul; volt, ahol más helyi nemzetiségi nyelven; de volt, ahol több nyelven szólt a tanítás a többnyelvű falvak népiskoláiban.) 21
