Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 13. - Sipos Imre (Esztergom): A középfokú ápoló- és szociális szakképzés Esztergomban az ezredfordulóhoz közeledve
— Megalapozza az egészségügyi-szociális szakmai továbbtanulást. A középiskolában már megszerzett szakmai ismeretek beszámításával a ráépülő szakképzés ideje lerövidülhet. — Az elsajátított humánjellegű ismeretek jól hasznosíthatók az élet során (pl. elsősegélynyújtás, csecsemőgondozás, stb.) Megszerezhető képesítések (az OKJ tervezése alapján) ápoló, szülésznő, csecsemő- és gyermekápoló, fogorvosi asszisztens, egészségügyi operátor (szoftverkezelő), klinikai fogászati higiénikus, gyógyszertári asszisztens, szociális gondozó, szociális asszisztens, szociális munkás, stb. Képzésünkben a közismereti tárgyak csoportja és annak órafelosztása lényegében megegyezik a gimnáziumi követelményrendszerrel. A szakmai orientáció és a szakmai alapozás keretében kiemelve az alábbi tárgyakat tanítjuk: — pályaorientáció — kommunikáció — önismeret — egészségtan — lelki működés — életmód — gondozástan — környezettan — emberi test — társadalmi környezet. A tananyagtartalom részletes ismertetése nélkül, a felsorolás alapján érzékelhető az a szándék, amely felváltja azt a régi már említett képzést, amelynek négy vagy öt esztendejébe belegyömöszölték a közismereti és szakmai követelményeket, és így a műveltség és a szakmai képzés kettős terhe alatt préselődtek a fiatalok. A Humán Szakmacsoport és a Humán Szakközépiskola elnevezést a Világbanki Programtanács bizonytalankodva fogadta el. A dilemmát valószínű az okozhatta, hogy a humán, a humánum és a humánus kifejezések nem fedik le egyértelműen azt a szakmai tevékenységet, amely egy olyan szakközépiskolában folyik, ahol a gyógyítás és egészség valamint a szociális gondozás szakmai feladatait el kell sajátítani. Az elnevezésnek az az intézmény tud megfelelni, amely képzési tartalmában az embert — az egészséges, a velünk együtt élőt, a gyógykezelésre rászorulót, az elesettet — állítja a középpontba. Ezáltal szakmailag megalapozza azt a tevékenységet, amely az egészségmegőrzésben, a betegellátásban a szociális ápolásban, gondozásban és gondoskodásban szükséges. Az új képzésben résztvevő fiatalok az ezredforduló végén kikerülve munkahelyükre, a kórházban, az alapellátás és a házi beteggondozás területén képesek megfelelni az akkori elvárásoknak. Eredményesen segíthetik az embereket 249