Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 13. - Sipos Imre (Esztergom): A középfokú ápoló- és szociális szakképzés Esztergomban az ezredfordulóhoz közeledve
A KÖZÉPFOKÚ ÁPOLÓ- ÉS SZOCIÁLIS SZAKEMBERKÉPZÉS ESZTERGOMBAN AZ EZREDFORDULÓHOZ KÖZELEDVE Sipos Imre (Esztergom) Esztergomban 24 éve folyik középfokú egészségügyi szakemberképzés. Ennek elindítását a 110 ezer lakosságszámot ellátó Esztergom-Dorog Kórházának középfokú szakemberigénye, illetve a szakember utánpótlás biztosítása ösztönözte. A szakközépiskolai képzést a Dobó Katalin Gimnázium felvállalta, de sohasem tudta biztosítani azokat az elhelyezési körülményeket, a képzésnek azokat a feltételeit, amelyek az igényeknek megfelelően megteremthették volna a szakmai oktatást. Hosszú évekig méltatlan körülmények között — Bottyán úti épületrész, Bajcsy-Zsilinszky úti B épület — folyt az oktatás. Az itteni demonstrációs termek a minimális elvárásoknak sem feleltek meg. A szakközépiskola négyéves képzési struktúrája túlzott követelmények elé állította a tanulókat. Elvárásaiban megfogalmazta a közismereti tárgyak követelményrendszerét, és a szakmai tárgyak indokolatlanul részletes, sokatmarkoló ismereteit. A kettős feladatnak az érettségi vizsga időszakáig csak a tanár és a diák nagy erőfeszítéseket követelő együttes munkájával lehetett alapszinten megfelelni. A mindennapos munkát nehezítette még az a tény is, hogy a szakmai tárgyak tankönyvei nem kellő didaktikai és pedagógiai szemléletmóddal íródtak. Azokat megrendelésre, az összeollózott szerkesztés jellemezte. Két itt tanító főorvos ezeket a tankönyveket úgy jellemezte, hogy az azokban foglalt követelményrendszernek a túlzott elvárások miatt még az orvosok sem tudnának precízen megfelelni. A tantestület egyetértésével 1989-ben az intézmény vezetője felvette a kapcsolatot a Szatmári Irgalmas Nővérek magyarországi tartományfőnökségével és a rend tagjaival abból a célból, hogy az Egészségügyi Szakközépiskolában folyó nevelést támogassák és a képzés lelki hátterét megerősítsék az egyházi kollégium létesítésével. A Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek anyaházát Hám János szatmári püspök alapította 1842-ben. A szentéletű püspök látta azt, hogy a magyarországi leánynevelés milyen elhanyagolt és Bécs elővárosában GUMPENDORF-ba, az ott tevékenykedő Irgalmas Nővérekhez 6 leányt küldött kiképzésre. Két esztendő múlva már 9 nővér tért vissza Szatmár-Németibe, hogy a rend szellemében teljesítsék küldetésüket. Hám János püspök egyik jelmondata: "Nem elég a rosszat kerülni, hanem a jót is kell cselekedni!" a Rend több mint 150 éves tevékenységének az egyik meghatározója volt. Már az 1948-49-es forradalom és szabadságharc idején a tábori kórházakban az egész ország területén a Szatmári Irgalmas Nővérek ápolják, gyógyítják a sebesülteket. 244
