Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Előadások - Dr. Mészáros István: Komárom-Esztergom megye iskoláinak évszázadai

Szétzilálódott a katolikus egyház szervezete, a plébániákra küldendő papi utánpótlás jelentősen megcsappant. A 16. század közepén, s második felében elterjedtek a protestáns vallási eszmék: mind a Luther-követők, az evangélikusok, mind a kálvinisták vagyis a reformátusok gyülekezetei kialakultak — a korábbi katolikus közösségekből — a két vármegye területén, főként a királyi részen. A 17. században azután a katolikus egyház magát újjászervező tevékenysége során részben megerősítette megmaradt egyházközségeit, illetve igyekezett újra katolikus papi vezetés alá vonni a protestánssá vált közösségeket. Majd végre elkövetkezett a 17. század végén a török kiűzése, s a 18. század elejétől az új földesurak elkezdték az elnéptelenedett falvak betelepítését, főleg német, kisebb részben szlovák nemzetiségekkel. így alakult ki a két vármegye területén a 18—19. századra, egészen Trianonig jellemző lakossági arány: a mintegy 300.000-re gyarapodott, főként mezőgazdasági-paraszti munkával foglalkozó lakosság több mint 80%-a magyar; 10—12%-a német, 7—8%-a szlovák (ez utóbbiak a Dunától délre, nem északra!). A két vármegye területén a lakosság egészének több mint 70%-a katolikus, a reformátusok száma 20% körül, zsidó 5—6%, evangélikus 4—5%. $t 9{C Sfí De térjünk vissza a 17. századba, mi volt a helyzet akkor a középszintű iskolákkal? A középkori Esztergom nagyfényű iskolája elpusztult, Komárom korábbi népes katolikus közössége a 16. század második felében protestánssá vált: református hitű lett a pap, református a templom és az iskola — ugyanígy történt ez az ország legtöbb városában: Pápán, Debrecenben, Sárospatakon. S ez a komáromi református iskola az egész régió számára fontossá vált: 1606-tól vezetője az elemi ismereteket és a középszintű latinos tananyagot kellő szervezettségben, differenciált osztálybontásban oktatta. Sőt alighanem időnként teológiát is tanítottak itt, papképzési céllal, ugyancsak a korabeli református kollégiumok modellje szerint. (Ez a komáromi református magyar iskola a 17. század elejétől két és fél évszázadon át fontos szerepet töltött be a régió művelődésében. Ezért sajnálatos, hogy eddig még nem készült történetéről tudományos igényű, részletes és megbízható monográfia. Nem ismerjük — hiteles levéltári források alapján — belső szerkezetének alakulását, tanulócsoportjainak egymásraépülését, tanárait, a tanulólétszámok akalulását; nem tudjuk, hogy megmaradt-e az irattára, anyakönyvei, tantervei, a diákok jegyzetei stb. Ezért nem tudtam bevenni összefoglaló munkámba [Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája. 996—1948. Bp. 1988.]) A komáromi református iskola 1672-ig valószínűleg zavartalanul működött; ekkor a Habsburg-hatóságok rendelkezésére megszűnt, de 1690 után sem tudott igazán újjáéledni, ekkor főként a pápai református kollégiummal való vetélkedés miatt. Közben Pázmány Péter újraevangelizációs programja alapján a jezsuita szerzetesek sorra szervezték gimnáziumaikat a királyi Magyarországon, de hódoltsági területen is. Tervük volt Komáromban is iskolát nyitni, de a protestáns 18