Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 13. - Bányai Mátyás (Esztergom): Az esztergomi Szent István Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola. Fizikai tantárgytörténeti gyűjteményünk eredet, állománya, gondozása. Neves fizikatanárok
volt. Az utóbbi elsősorban a tanszergyártó vállalat nagyon szűk kínálatával magyarázható. Cserép Lajos az iskola egykori fizikatanárának visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy kezdetben annyira szűkösek voltak az iskola új helyén a szertár kialakítási lehetőségek, hogy a fizikai szemléltetőanyagot eleinte el sem tudták helyezni. Véletlenül fedezte fel Cserép Lajos a Dobó Gimnázium átadta ezt az István Gimnáziumnak, akkor került sor az eszközök átszállítására. Az átszállítás kézben, darabonként, a kisebb darabokat kosarakban összegyűjtve — történt. Az eszközöket az órák előtt tálcákon kellett szállítani a szűk folyosókon keresztül a tantermekbe, s az óra után vissza az emeleti szertárba. Az államosítás után közvetlenül a szertári anyagot Heil Ferenc rajztanár vette át. Az eszközök egy részét nem ismerte, a neve alapján nem tudta azonosítani. Ezekben az esetekben lerajzolta a szemléltetőeszközt. Az ötvenes évek első felében rádió-szakkör működött az iskolában Cserép Lajos vezetése alatt, aki ebből a témakörből írta a szakdolgozatát. A szakkörben elsősorban a háború után itt maradt sok német katonai rádiócsövet használtak fel, s ezek segítségével építettek egyszerű vevőkészülékeket. A hatvanas évek végén (1968) megkezdődött a gimnáziumi osztályok fokozatos elsorvasztása. 1972-ben fejezte be tanulmányait az utolsó gimnáziumi osztályunk. Az iskola profilváltásával együttjáró mélyreható változások kétségessé tették a régebbi taneszközök sorsát. Ezért 1970-ben a muzeális értékű szemléltetőeszközök biztonságba helyezése érdekében nagyobb mennyiségű könyvtári anyaggal együtt 37 db műemlék jellegű fizikai kísérleti eszközt adtunk át a Balassa Múzeumnak. 1970-ben a fizika- és a kémiaszertár új helyre költözött. Az első emeleti folyosó végén alakítottuk ki a két szertárat, és a természettudományok tanítására alkalmas előadótermet. A szertárhelyiségek az igényeknek megfelelő méretűek, jól szellőztethetők, világosakjói fűthetőek. Tizenegy esztendő múlva, 1981-ben az elektromágneses indukció törvénye felfedezésének 150 éves évfordulója alkalmából iskolánk új, híradástechnikai profiljához illeszkedő kiállítást rendeztünk a múzeumnak átadott kísérleti eszközök felhasználásával. A megtisztított, szépmüvű eszközök nem várt sikert eredményeztek. Rájöttünk, hogy megértek a feltételek arra, hogy ezek a műkincsek — iskolánk múltjának évszázados hordozói — szerepet kapjanak hagyományaink ápolásában, ifjúságunk nevelésében. Az iskolavezetés felismerte ezekben az eszközökben rejlő új pedagógiai lehetőséget. Iskolánk igazgatójának, Popovics Györgynek szilárd eltökéltsége, és dr. Horváth István múzeumigazgató bölcs kompromisszumkészsége folytán, az egy évtizeddel ezelőtt átadott eszközök hiánytalanul visszakerültek azzal a feltétellel, hogy az eszközök múzeumi védettség alá kerülnek. Gyűjteményünk legrégibb darabja a csillagászati földrajz tanítása közben használt szemléltetőeszköz: egy XVIII. századból származó amrilláris szféra. Az 194
