Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 13. - Bánomyné Kovács Ildikó (Esztergom): Az esztergomi nőnevelés egyik fontos állomása, a város leánygimnáziuma
AZ ESZTERGOMI NŐNEVELÉS EGYIK FONTOS ÁLLOMÁSA, A VÁROS LEÁNYGIMNÁZIUMA Bánomyné Kovács Ildikó (Esztergom) A neveléstörténet tanulmányozása során évszázadokon lehet áthaladni úgy, hogy kevés szó esik a lányok neveléséről, és még kevesebb az oktatásukról. Hazánkban a lánynevelés egészen a XIX. századig általában a családban történt, kivéve azokat a lányokat, akik a néhány apácarend által fenntartott lánynevelő intézet növendékei lehettek, ahol kellő súlyt helyeztek neveltetésükön túl magasabb szintű oktatásukra is. 1804-ben jelent meg magyar könyv a nőnevelésről, majd évtizedek múlva Teleki Blanka követelte először a nőknek az egyetemre való bocsátását, de megint majd fél évszázad telt el, amíg az a gondolat megvalósulhatott. Az egyetemen való továbbtanuláshoz érettségi vizsgát kellett tenni, ehhez viszont lányközépiskolákat kellett nyitni. Ez azonban nem történt egyik napról a másikra. Esztergomban egészen az 1930-as évekig lányok csak magántanulóként érettségizhettek a bencés főgimnáziumban vagy a főreáliskolában. Nappali tagozatos tanulóként csak a szatmári irgalmasnövérek által 1891-ben megnyitott lánypolgáriba járhattak. A közkedvelt intézetben évente 300—400 lánytanulót oktattak, de ez az iskolatípus érettségit nem adott. A szatmári irgalmasnövérek 1865-től fejtették ki áldásos tevékenységüket Esztergomban. Rendjüket az 1567—1660 között élt francia szerzetes, Páli Szent Vince alapította, aki egy olyan rendet irányított, amelynek tagjai segítették a szegényeket, gyámolítottak a rászorulókat és gondozták az elmebetegeket. Munkájukban sok nő volt a segítségükre. Közülük 1617. november 24-én 15 nőt avattak fel a "szegények szolgálójává". Később serdülő lányok nevelését is rájuk bízták. Páli Szent Vince halála után folyamatosan külföldön is folytatták tevékenységüket. 1826-tól Németországban, 1832-ben Bécsben telepedtek le. I. Ferenc császár neje, Carolina Auguszta császárné szabályaikat némi módosítás után Rómába küldte, ahol XVI. Gergely pápa 1835. szeptember 15-én kelt brévejével jóváhagyta és megerősítette. 1842-ben Hám János püspök hat Bécsben végzett nővért hívott Szatmárra, köztük Strasser Xavériát, az első magyar rendfőnöknőt. l Az irgalmasnövérek munkájukat olyan szakértelemmel, tudással és szeretettel végezték, hogy Szcitovszky János érsek, amikor esztergomi iskolájába tanárokat keresett, választása a szatmári irgalmasnővérekre esett, akik aztán 1865 után esztergomi zárdájukban az óvodáskorú gyerekek, az elemi iskolások, a polgáristák, 1922-től a tanítóképzősök százait nevelték és oktatták. 1927-ben, amikor a rend hozzáfogott a Kis-Duna partján a hatalmas építkezéshez, már gondolt új iskolájára, a leánygimnáziumra is. 177
