Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 13. - Dr. Csicsay Alajos (Párkány): A párkányi iskolák története és mai helyzete
más közép- és főiskolákon. A tanítás kezdettől fogva szlovák és magyar nyelven folyik. 1967. április 24-én kezdte meg működését a városi úttörőház — ma gyermek- és ifjúsági ház. Mint állami nevelési intézmény azzal a céllal jött létre, hogy hozzájáruljon a tanulók iskolán kívüli neveléséhez és műveléséhez. Ennek érdekében műszaki, természettudományi, esztétikai, sport és turisztikai szakköröket működtet. 1990-től inkább szabadidő-központ. Az épület, melyben működik, eredetileg zsinagóga volt, majd a járási pártbizottság székhelye. 1960-tól 1967-ig pedig középiskolai kollégium. Kezdettől fogva napjainkig 6 pedagógust alkalmaz. Első igazgatója Irena Vajdová volt. A gyerekekkel való foglalkozás szlovák és magyar nyelven történik. 1960-tól van a városban gyermekotthon. Közel negyven árvának, félárvának vagy a szülők által elhagyott gyermeknek nyújt menedéket. Első igazgatója Hlédik Pál volt. Eredetileg a nevelő-javító intézet szerepét is ellátta. 1970-től 1976-ig szellemi fogyatékos gyermekek otthona volt. Jelenleg 3-tól 18 éves korig fogadja be a rászoruló gyermekeket Szlovákiának mintegy egyharmad résznyi területéről. A gyermekek szlovák és magyar családokból származnak, s vannak közöttük szellemi fogyatékosok is. Ugyanis a testvéreket nem akarják elszakítani egymástól, még akkor sem, ha akad közöttük szellemileg retardált, másrészt pedig van a városnak kisegítő iskolája. A tanulók szabadidejét mindkét alapiskolában rendszeresen szervezik. 1949-től 1990-ig működtek az úttörő-szervezetek. Számtalan szakkört tartottak nyilván, ám eredményesen inkább azok a csoportok működtek, melyeket kiváló pedagógusok szerveztek meg és irányítottak edzőként, vagy művészeti vezetőként. A sportban különösen a szlovák iskola tanulói értek el kiváló eredményeket, a kulturális alkotó munkában pedig a magyar iskola volt a jobb. Nyilván ennek is megvan a maga oka. A sportéletet Párkányban a sportegyesületek szervezik, melyekben túlnyomórészt szlovákok az edzők. Más a helyzet a kultúrával. Több évtized során Szlovákia-szerte megalakultak a gyermek-, báb- és színjátszó csoportok, énekkarok és tánccsoportok. A Csemadok pedig fesztiválokat szervez, melyekre helyi-, járási- és kerületi versenyeken (selejtezőkön) át juthatnak el a legjobbak. Érthető hát, hogy egy ilyen nagy iskola, mint a párkányi, nem maradhatott ki e munkából. A sokrétű tevékenységet részletesen nem célom felsorolni. Ám nem hallgathatom el egyes kiváló kollégáim nevét, akik a sport és a kultúra terén a gyermekekért mérhetetlenül sokat tettek. Ilyen például Milos Zelinka a szlovák iskola volt pedagógusa, aki országos hírű súlyemelő szakkört, majd szakosztályt szervezett és irányít. Lengyelfalusy Miklós, évtizedeken át kitűnő énekkart vezetett a magyar iskolában, Bernáth Margit óvónő, fellendítette a gyermek-bábjátszást a magyar iskola tanulóival. Hégli Marianna óvodaigazgató, a Kisbojtár gyermektánccsoport sok díjat nyert műsoraival gazdagította Párkány kulturális életét. 161
