Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Előadások - Dr. Mészáros István: Komárom-Esztergom megye iskoláinak évszázadai

Ezért joggal feltételezzük (és közvetett bizonyítékokkal bizonyítható is), hogy nem sokkal a pannonhalmi iskola megindulása után, az ezredforduló utáni években, Szent István uralkodásának első időszakában már az esztergomi iskolában is folyt az oktatás-nevelés. Tehát majdnem ezer esztendő óta. Komárom-Esztergom megye sok évszázados iskolatörténetére tekint vissza ez a kétnapos konferencia. Bevezetésül ebből az ezer esztendőből szeretnék felvillantani néhány pillanatképet. Az első öt évszázad De előbb nézzük a területet! A történelmi Magyarország területén hosszú évszázadokon át létezett Esztergom vármegye és Komárom vármegye. Területük a Duna két oldalán terült el: a Dunától északra többé-kevésbé ugyanolyan nagyságú területtel rendelkeztek, mint a Dunától délre; a Duna középen kettévágta mindkét vármegyét. Tehát a mai Komárom-Esztergom megye területének kétszereséről beszélünk. E területen közepes sűrűséggel élt a népesség. 1910-ben mintegy 90.000 lakosa volt Esztergom vármegyének. 200.000 lakosa Komárom vármegyének. A középkorban ennek mintegy egyharmada lehetett a lakosságszám: vélhetőleg mintegy százezer ember élt e két vármegyében. A középkorban ez általában magyar nemzetiségű és magyar nyelvű vidék, és természetesen mindenki katolikus. Az ezredfordulón, Szent István korában (majd a következő évszázadokban is) a nyugat-európai Karoling-kori iskola-létesülési elv érvényesült: a települések földrajzi-gazdasági-politikai súlya határozta meg, hogy hol milyen iskola alakul, létesül. E földrajzi-gazdasági-politikai súly alapján a következő rangsorolásban helyezhetők el a középkori hazai települések: A legtekintélyesebbek természetesen a királyi székhelyek voltak; őket követték a regionális központok (vagyis a királyi ispánok székhelyei; Szent István e településeken létesítette a tíz püspökséget). Majd a városi úton fejlődő települések következtek (ezek utak, folyók találkozási pontjain, közlekedési csomópontokon keletkeztek); azután a nagyobb lakosságszámú mezőgazdasági-paraszti települések. Majd a sor végén a kisebb falvak, puszták, majorságok álltak, ezek nagy sokaságban hálózták be az ország területét. Vegyük végig e település-skála egyes csoportjait! Kisebb falvakban, pusztai településeken, majorságokban általában nem létesült a középkorban iskola (de később sem; az ilyen településeken lakó gyerekek oktatási- nevelési problémáinak megoldása ma sem könnyű). De hogy a középkorban az ilyen helyeken lakóknak is volt sajátos szóbeli-hangzó műveltsége (nem pedig iskolás-könyvműveltsége), azt jelzi a közismert, a Duna-Tisza köze egyik pusztai majorságában Szent István korában lezajlott "magyarok szimfóniája" jelenet. A nyugati képzettségű szakemberek — Gellért püspök, Valter magiszter — számára különleges gyönyörűségetjelentett a szolgálólány keleti (pentaton?) népdala. 12