Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 12. - Szalai Imre (Tatabánya): Kereskedelmi és vendéglátóipari szakképzés Komárom-Esztergom megyében
Mind a nevelőtestület, mind pedig a pedagógiai munkát segítő személyzet létszáma dinamikus fejlődést mutat, bár létszáma mindenkor elmaradt az ideális állapottól. Kezdetben magas volt a nem főfolglalkozású külső óraadók és gyakorlati oktatók száma, mivel az intézmény szakirányú végzettséggel rendelkező pedagógusokkal, illetve dolgozókkal nem vagy kis számban rendelkezett. Számuk ugyanakkor csökkent, illetve a meglévők munkavégzése a nappali képzésből a felnőtt képzésre orientálódott. Megnőtt a főhivatású vállalati oktatók száma is a külső óraadók körén belül, mely a korábbi hátrányt tovább csökkentette. Bizonyos szaktárgyak oktatására felsőfokú pedagógusképzés nincs vagy igen korlátozott számban, így hosszútávon az óraadók reális szükségességével számolni kell. A kollektíva fejlődését az évről évre jelentkező munkaerőmozgás befolyásolta az új vendéglátóipari és kereskedelmi vállalkozási formák bevezetésekor mikor is néhányan a vállalkozói szférába távoztak. Az elmúlt 10 évben a szaktanári és oktatói létszám fejlődésének erőteljes dinamikája figyelhető meg, amit vendéglátó üzemgazdász, áruismeret, áruforgalmi szakos, szakács, felszolgáló, cukrász, élelmiszer ea. ruházati ea. szakos szakoktatók és szaktanárok alkalmazása jelentett. Az iskola nevelési helyzetéről elmondható, hogy a tanulók döntő többsége apoltán, tisztán jelenik meg az iskolai és gyakorlati foglalkozásokon. Öltözékük megválasztása többségüknél megfelelő, a mai kor fiatalságának öltözködéséhez igazodó. Viselkedésük, kommunikációs normáik elfogadhatóak. Legtöbbjük tisztelettudó, felelősséggel gondolkodik önmagáról, környezetéről, jövőjéről, legtöbbjük céltudatosan készült a választott cél elérésére. Az iskola mindig is a megyei legnagyobb leány tanuló létszámot képző intézménye volt, ma sincs ez másként. Az iskola sajátos szakmai jellegéből fakadóan elsősorban mindig is a képzési célnak megfelelő irányokba készítette fel a tanulókat, a közismereti tantárgyak az általános műveltség megalapozásán túl a szakmai képzés tanulási, tantárgyi műveltségi feltételeit teremtik meg. Mégsem mondható el, hogy egy közismereti tantárgyakat elnyomó szakmai beállítódása oktatás nehezedne rá az iskolai képzés légkörére. E két terület mindig is jól megfért egymás mellett, sőt jól segítette egymást, talán ennek is köszönhetően a végzős tanulók sem mindig a képzési szakiránynak megfelelő felsőoktatás felé orientálódnak csak. Szinte minden évben vannak végzős tanítványaink, akik az ökonómiai, monetáris világ helyett a humán szférát választják. Az iskolában mindig is hagyománya volt a tehetséges fiatalokkal való foglalkozásnak, melynek eredményeként az intézményt országosan is kiemelkedő helyen jegyzik a szakmában. A tanulók rendszeresen részt vesznek a Szakma Kiváló Tanulója Országos versenyeken, Országos Szakmai Tanulmányi Középiskolai Versenyen, és a közismereti tantárgyi versenyeken. Ennek eredményeként az SZKTV országos versenyen 1976-tól napjainkig 55 tanuló végzett a legjobb 10 között és nyilvánították korábban szakmunkássá társainál, az OSZT V-n 8 tanuló végzett a legjobb öt között, míg az országos közismereti versenyen két első helyezéssel és két második helyezéssel büszkélkedhet az iskola. 143
