Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 12. - Szalai Imre (Tatabánya): Kereskedelmi és vendéglátóipari szakképzés Komárom-Esztergom megyében
osztály), Dolgozók Kereskedelmi Szakközépiskolája, Tatabánya (5 osztály), Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola, Tata (19 osztály), Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola, Esztergom (13 osztály). Az első három jogelőd elhelyezésére az ekkora Tatabányán elkészült új épület szolgált, míg az esztergomi iskolarész Tagiskolaként a 317. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskolában állandó délutáni tanítási lehetőséggel nyert elhelyezést. Az összevonás előnyei elsősorban a szakmai követelmények egységes érvényesítésében, azok továbbfejleszthetőségében, sem mint az elhelyezést adta feltételekben látszottak realizálódni. Mindkét iskolarész, de különösen a tatabányai épület alaposan kihasznált helyszínévé lett az iskola életében bekövetkezett dinamikus változásoknak. Az oktató-nevelő munkát a tatabányai épületben csak két műszakos oktatással lehetett megszervezni, ötperces óraközi szünetekkel és a műszakok közötti harmincperces váltás időben. A pedagógiai munka ilyetén alakulása lehetetlenné tett minden tanórán kívüli tevékenységet. A kis létszámú nevelőtestület hallatlan leterheltségével járt. A jogelődök korábban más-más intézményekkel közös igazgatásban tevékenykedtek, így az összevonást követően igen szerény anyagi és tárgyi eszközforrások álltak a jogutód rendelkezésére. Minimális számú szemléltetőeszköz, tároló szertárállomány (mindkét helyszínen 1—1 szertár és mindössze egy raktárhelyiség) a korábban már jelzett gondok mellett egyértelműen behatárolta az intézmény mozgásterét. Változást Tatabányán 1981 szeptemberétől a 314-es sz. Intézettől átvett 9 tantermes növekedés jelentett. így a kezdeti 9 saját (melyből 3 szükség-) és 10 bérelt tanteremmel szemben 18 saját és 12 bérelt tanteremben folyt a tanítás, a korábbi 2 helyett 3 helyszínen, bár a közben megnövekedett tanulói létszám miatt minden egyéb helyiségben is (szertárak, folyosók). A bővülés eredményeként nyílott lehetőség a délelőtti egyműszakos tanításra, s a tanórán kívüli nevelés lehetőségére. Időközben az iskola képzésstruktúrája is tovább bővült. 1977 szeptemberétől a vendéglátóipari szakközépiskolai felnőttképzés, majd 1982-ben a kereskedelmi és vendéglátóipari felnőtt szakmunkásoktatás is az intézmény feladata lett. A bolt- és üzletvezetői tanfolyamok elhelyezésére is itt nyílott lehetőség. 1985 szeptemberétől a 314-es sz. Intézet épületét használó iskolarész közismert okok miatt a volt II. sz. Újvárosi Általános Iskola egy részében nyert átmenetileg elhelyezést. A férőhelyszám 13 tanteremre bővült. A folyamatban lévő tanulócsoport fejlesztés felfutásával ismételten férőhely gondok elé nézett az iskola. Térben is távol kerültek egymástól az egyes iskolarészek. A diákifjúság, de a nevelőtestület egy része is megosztottá vált, egymással nem találkozott. A pedagógusok jelentős része az iskolarészek között "ingázott". 1983-ban a Kristály Vendéglátó Vállalat közreműködésével elkezdődött a vendéglátóipari gyakorlóbázis vertikumának fejlesztése, cukrász szakma oktatására alkalmas gyakorlóhely kialakításával. Az iskola tanulócsoportjainak dinamikus fejlődése következtében azonban ez is kevésnek bizonyult. Különösen HO
