Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 12. - Szalai Imre (Tatabánya): Kereskedelmi és vendéglátóipari szakképzés Komárom-Esztergom megyében

KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI SZAKKÉPZÉS KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYÉBEN. Szálai Imre (Tatabánya) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Örömömre szolgál, hogy e nemzetközi iskolatörténeti konferencián részt vehetek és szerény korreferátumom keretei között szólhatok a kereskedelmi és vendéglátóipari szakképzés fejlődéséről megyénkben, beszélhetek annak az iskolának és jogelődjének történeteiről, melyet van szerencsém képviselni. Sajnos nem büszkélkedhetünk hosszú történeti múlttal, miként azt megyénk több gimnáziuma megteheti, hiszen maga a kereskedelmi és vendéglátó szakképzés sem tekinthet vissza hosszú múltra megyénkben. Jelenleg két fő intézményben valósul meg a szakképzés, melynek otthont Esztergom és Tatabánya városa ad, Esztergomban méreteiben, iskolatípusaiban, tanulólétszámában szerényebb, míg Tatabányán e vonatkozásban kedvezőbb feltételek között. A jelenlegi szakképzést az iskolák eredményeit értékelni hiba lenne, a múltba történő visszatekintés nélkül. Hiba lenne már csak azért is, mivel a hivatalosan 38 éves múltú megyei kereskedelmi és vendéglátóipari szakképzést megelőző időben is volt még ha megszakításokkal is, még ha nagyon korlátozott számban is, valamiféle kereskedelmi és vendéglátóipari tanulóképzés, annak ellenére is, hogy volt időszak, amikor a kereskedelmi és vendéglátóipari munkát országosan sem tekintették szakmának. E felfogás bizonyos lappangó csíráival helyenként napjainkban is találkozhatunk, mikor is egyesek úgy vélik, hogy a kereskedelemhez, vendéglátáshoz nem szükséges más, mint tőke és némi "dörzsöltség", s az üzlet megy magától. E hibás nézet természetesen nyomokat hagyott szakmáink és a szakember képzés fejlődésén, míg e felfogás képviselőinek mindannyian napjainkban szenvedői vagyunk, vagy leszünk. Hogy a képzést szolgáló iskolatípusok mai munkáját és fejlődésének irányát jól lássuk talán hasznos lesz egy igazán szerény és nem is teljeskörű, de országosan is jellemző visszatekintést tennünk. A kereskedelmi képzés igényeinek csíráival már a XVI. században találkozhatunk, igaz nem önálló iskolatípus formájában, hanem a merkantilista pedagógiai felfogás hazánkban történő érvényesülésével kapcsolatban, melyre építve Apáczai Csere János az "oeconomia politica" tantárgyat mint a "mindennapi életre hasznos" ismeretet fogalmazza meg. Később találkozhatunk a pénztárkönyvek vezetésére vonatkozó ismeretek követelésével, könyvelési utasításokkal. Maróthy György: Aritmetika című könyvében példákat hoz a pénzváltás a "kalmári számvetés" köréből. Fáy András "a kereskedés és szorgalmatosság /ez utóbbi alatt az ipart értette/ legyenek mint a nemzetnek első tökéletességei". Széchenyi István a Hitel-ben fogalmazza meg, hogy "Magyarországnak keres136