Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 12. - Gyüszi László (Tatabánya): A tatabányai Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola története

tak volna meg. Abban az időben az oroszlányi gimnáziumba nagyon kevés tanuló jelentkezett. Ott volt egy új épület, s nem voltak diákok. A tatabányai köz­gazdasági szakközépiskolába jelentkezők nagy részét viszont nem tudták fel­venni, mert az iskola bővítésére nem volt lehetőség. Látszólag logikus az elgon­dolás, mégsem volt reális. 1970-ben felmérést készítettek, s ebből kiderült, hogy a tatabányai iskola négy évfolyamán mindössze 20 oroszlányi tanuló volt. Ez nem indokolta volna az iskola áthelyezését. A tanulók nagy többségének a bejárását nehezítette volna meg. Az elgondolás úgy módosult, hogy a közgazdasági szakközépiskola maradt a régi helyén, a bővítést pedig azzal oldották meg, hogy 1972-ben egy Oroszlányra kihelyezett számviteli gazdálkodási ágazatú osztály indítását engedélyezték. Az új reform bevezetésével 1972-ben alakultak ki az első évfolyamon a ko­rábbi általános, valamint gyors- és gépírós általános ügyviteli tagozatok helyett az új ágazatok: a pénzügyi ügyintézői, az igazgatási, ügyviteli és a számviteli, gazdálkodási ágazat. Az átalakulás ismét négy év alatt folyamatosan ment végbe. Eközben az oroszlányi osztályok száma is négyre nőtt, s 1976-ban ott is érettségiztetni kellett. A tantestület tagjai közül néhányan minden nap Orosz­lányban tanítottak, mások ingáztak: az egyik nap Tatabányán, a másik nap Oroszlányban volt órájuk. Ebben az időben különösen a közgazdasági szaktárgyak tanítása okozott gondot. Az üres állást pályázat útján nem sikerült betölteni, s az egyetemről is hiába kértek pályakezdő tanárt. Végül az iskola egyik tanára jelentkezett levelező tagozatra, s könyvvitel-statisztika szakon elvégezte az egyetemet. A tanárok túlterhelésének csökkentésére 1973-ban négy állást szerveztek. Ebben az évben három, a következő évben újabb három tanár kinevezésével nőtt a tantestület létszáma. Az iskola bővülése az 1975—76-os tanévben befejeződött. Ekkora ala­kult ki a 22 fős tantestület, a tanulók száma pedig megközelítette a négyszázat. 1978-ban megszűnt a 15 éves ideiglenes állapot. Miután Dózsakertben fel­épült az ipari szakközépiskola korszerű épülete, az Árpád Gimnáziumot az újvá­rosi épületbe költöztették, a közgazdasági szakközépiskolát pedig a gimnázium helyére. Mivel ez az épület elég nagy, lehetővé vált az oroszlányi osztályok be­költözése is. így az 1978—79-es tanévet kellemesebb környezetben és kedvezőbb körülmények között együtt kezdhették az iskola tanulói és tanárai. Lehetőség nyílt hét szaktanterem és egy nyelvi laboratórium berendezésére is. Az iskola felszereltségének jellemzésére az 1980—81. évi átfogó vizsgálat jegyzőkönyvéből felsorolhatjuk a legfontosabb oktatási segédeszközöket. Rendelkezett az iskola 5 írásvetítővel, 2 keskenyfílm-vetítő vei, 14 magnetofonnal, 4 elektronikus számítógéppel, 7 elektromos írógéppel, 3 sokszorosítóval, 76 asztali számológéppel, 90 zsebszámológéppel. A részletező adatszerű ismertetést a vizsgálati jegyzőkönyv a következő megállapítással fejezi be: "Az új épületbe költözött iskola tárgyi feltételei sokat javultak. A szép környezetben lévő, régi, de rendbehozott iskola világos és tiszta termekben foglalkoztatja a tanítványait. A termek és a folyosók berendezése, dekorációja is 132

Next

/
Oldalképek
Tartalom