Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 12. - Gyüszi László (Tatabánya): A tatabányai Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola története

Beiskolázási körzete Tatabánya 16 és a környék 20—22 általános iskolája. Távolabbi helyekről (Ászár, Almásneszmély, Ete, Hanta, Réde, Vérteskethely stb.) csak ritkábban jelentkezett egy-két tanuló. A tanulók 70—75 százaléka fizikai dolgozók gyermeke, akik főleg szüleik ösztönzésére azért jöttek ebbe az iskolába, mert itt az érettségi mellett szakképesítést is szerezhettek. A társadalmi igény nemcsak a szülők és a tanulók részéről nyilvánult meg, hanem a vállalatok, intézmények, tanácsok és pénzintézetek részéről is. Érettségi után könnyen el tudtak helyezkedni a végzett fiatalok, sőt válogathattak a munkahelyek között. Sajnos az utóbbi évekről ezt nem lehet elmondani, de az iskola vezetősége - amint látni fogjuk - most is mindent elkövet, hogy segítse az iskolából kikerülő fiatalok munkába állását. Az iskola történetét a folytonos változás jellemezte. Egyrészt az egymást követő reformok követelték meg az állandó átalakulást, másrészt a kényszerítő helyi körülmények és a társadalmi elvárások. Amikor megalakult az iskola, közgazdasági technikum volt, de az akkor kezdődő reform értelmében szakközépiskolává kellett átváltoznia. 1964-től 1968-ig technikumi és szakközépiskolai osztályok is voltak. Az utolsó technikumi osztály 1968-ban tett érettségi és képesítő vizsgát. Ettől kezdve a négy évfolyam szakközépiskola. Nemcsak a név változott, hanem a tartalmi munka is. Tantárgyak szűntek meg, s új tantárgyakat vezettek be. Jelentős változás volt az úgynevezett 5+l-es rendszer. A tanulóknak a hét egyik napján vállalatokhoz, intézményekhez kellett menni gyakorlati foglalkozásra. A foglalkozások megszervezése nagy gondot okozott mind az iskolának, mind a vállalatoknak, intézményeknek. A tapasztalatok alapján hamarosan meg is szüntették ezt a rendszert, amit találóan 6-l-esnek is neveztek. Ezután a szakmai gyakorlatot a tanév befejezése után végezték a tanulók. A szakközépiskolai osztályok közül évfolyamonként az egyik általános tagozatú volt ipari és kereskedelmi gyakorlattal, a másik pedig gyors- és gépíró általános ügyviteli tagozat. A 60-as és 70-es évek fordulóján úgy tűnt, mintha egyenletesebb útszakaszhoz érkezett volna az iskola összetákolt szekere a 15 főre növekedett tantestülettel és a 300-330 diákkal, de ekkor újabb nehézségek kezdődtek, amelyeket részben a növekedés gondjai, részben az újabb reformok okoztak. Az 1972-ben kezdődő reform egyik újítása az ügy viteltechnikai oktatás bevezetése volt. Ez tetemes kiadásokkal járt, mert gépeket kellett vásárolni, s a gépek elhelyezésére újabb termekre lett volna szükség. Közben a 80 éves épület egyre jobban elhasználódott. 1971 őszén egy műszaki felülvizsgálat jegyzőkönyvében a következő olvasható: "Az épületnek a vasút felől fekvő részén a tartógerendák és a deszkák annyira elszuvasodtak, hogy a mennyezet leszakadásától tartunk. A következményekért a felelősséget tovább vállalni nem tudjuk."

11 Időközben ugyan felépült Újvárosban az a középiskola, amelyet eredetileg a közgazdasági technikumnak szántak, de azt végül az ipari és kereskedelmi szakközépiskola kapta meg. A közgazdasági szakközépiskola problémáját úgy akarták megoldani, hogy kitelepítik az oroszlányi gimnázium épületébe. Ezzel egyszerre két gondot oldot131