Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 12. - Sándor János (Tatabánya): A Bárdos László Gimnázium története

makro- és mikrotársadalmi igények új nevelési-oktatási koncepció, illetve program kidolgozását követelte a fiatal (35 év alatti életkorú) tantestülettől. Az elkészült koncepció és 5 évre szóló program megvalósulása már a gimnázium jelenének és talán belátható jövőjének arculatát mutatja. A dokumentumok kimunkálása előtt a tantestületnek válaszolnia kellett arra a dilemmára, hogy milyen iskolát akar, s fel kellett tenni önmagának azt a kérdést is, hogy vajon ez az iskola megfelel-e a szülői elvárásoknak, s kell-e majd a fenntartónak. A dokumentumok néhány fontos sarokpontja, rendező elve: — A kialakult jó hagyományokra építeni kell; — Általános alapelvek, pedagógiai és morális értékek meghatározása, amelyekben a tantestület egyetért és amelyeken belül tartja szakmai vitáit. Néhány alapelv: 1. Nyitottság: a megszokott hivatalos formáktól is eltérő, másfajta szülőtanár viszonyt feltételez. Többek között: — a szülői munkaközösség jelzéseinek vizsgálatát és orvoslását, majd a visszacsatolását, — a szabad nyelvválasztás lehetőségét, —: a tanulmányi kirándulásokon való szülői részvételt, — szülő-tanár sportvetélkedőt, — szülő-tanár bált. Fontosnak tartjuk ugyanis, hogy engedjük megismerni egymást a hivatalostól eltérő körülmények között is. A szülő ugyanis így tud hiteles képet kapni arról, hogy milyen az iskola, ahová fiát vagy lányát beíratni akarja, mi van abban az iskolában, ahová a gyereke jár, mi lesz belőle, ha leérettségizik. De van más feladat és probléma is a nyitottsággal kapcsolatban. Az életre neveljünk! - de hogyan? Úgy, hogy harmonikus személyiségeket formáljunk? Nem, mert ez lehetetlen: a társadalmi gyakorlat más, benne az individuális érvényesülés preferált érték - és minden bejön a nyitott iskolába, mint nevelési tényező. A legkonzervatívabb iskola sem konzerválhatja magát e hatások elől. Akkor mi a teendő? A konfliktusok kezelésére kell a tanulókat felkészíteni, a választás, a döntés-helyzetek sokaságát kell biztosítani a diákok szákmára (pl. diáknapok, érdekképviselet, véleményeik kikérése), de ez már elvezet az újabb alapelvünkhöz: a gyermekközpontúsághoz. 2. Gyermekközpontúság — minőségi tanár-diák viszonyt feltételez Lényege nagyon egyszerű. Mi, a pedagógusok vagyunk a gyerekekért. Önmagában mindez nagyon egyszerűnek és természetesnek tűnik (magában hordozza a pedagógus hivatásszeretetét, az empátiakészséget, szakmai felkészültségét és sok-sok pozitív emberi tulajdonságot). Mindezek 94