Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 27. Korreferátumok - Kovács Id (Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest)
Petőfi Irodalmi Múzeum fényképgyűjteményének eredete tehát a század első évtizedéig nyúlik vissza. A Petőfi-gyűjtemény még az alapítás évében kibővült a Jókai-hagyaték teljes anyagával, annál is inkább, mivel a Petőfi Ház székhelye Jókai Mór budapesti, Bajza utcai villája volt. Alapvető változásokra, s a gyűjtőkör kiszélesedésére csupán egy fél évszázad múlva kerül sor: 1954-ben alapítják meg a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeumot, amely 1957-től, immár Petőfi Irodalmi Múzeum néven a Károlyi palotába költözik, s deklaráltan az egész magyar irodalom muzeális tárgyainak országos, központi gyűjtőhelye lesz. Az intézmény két jelentős törzsgyűjteményéhez előbb Szántó Judit jóvoltából József Attila hagyatéka, majd az Ady-család révén Ady Endre hagyatéka járul. Az 1970-es átszervezés eredményeképpen alakulnak meg a máig is változatlanul működő tárak, amelyek a muzeális tárgyak fajtái szerint (könyv, kézirat, képzőművészeti anyag, hanganyag) végzik a gyűjtést. Nagyobb leltári tételekkel gyarapszik" a Művészeti tárhoz tartozó fotógyűjtemény is, amikor évtizedek alatt a múzeumba kerül irodalmi hagyatékok részeként Bölöni György és Steinfeld Nándor, Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Déry Tibor, Balázs Béla, Kemény Simon, Babitsné Török Sophie, Kiss József, Lipták Gábor, Füst Milán, Hatvány Lajos írók fényképhagyatéka. Kisebb tételű vásárlások, ajándékozások, valamint saját fotósaink riport-, ill. portréfelvételei révén gyarapodott, s gyarapszik máig a gyűjtemény. Itt kell megemlítenünk, hogy az 1950es évek közepétől a 70-es évek közepéig a Petőfi Múzeum fényképésze Berekméri Zoltán fotóművész volt, felvételei, sőt, műtárgyreprodukciói máig maradandó értékkel bírnak. Három képe: a Díszőrség című, valamint két önarcképe, amelyeket a Leletek a magyar fotográfia történetéből című album is közöl, jól láthatóan éppen a Károlyi palota főlépcsőjének előcsarnokában készültek. A 70-es évek közepétől a 80-as évek elejéig dolgozott az intézményben fotósként Flesch Bálint is, aki megalapozott fotótechnikai ismereteivel, ill. ennek közreadásával komoly szerepet vállalt a fényképnek tényleges műtárgyként való elismertetésében. A Fotótár az elmúlt évtizedekben riport- ill. portréfelvételeket készített olyan jelentős irodalmi személyiségekről, mint Bohumil Hrabal, Vas István, Kormos István, Nemes Nagy Ágnes, Ottlik Géza, Weöres Sándor, Szentkuthy Miklós, Galgóczy Erzsébet, Mészöly Miklós, Lázár Ervin, Mándy Iván, Gyurkovics Tibor, Keresztury Dezső, Sütő András, Nádas Péter, Esterházy Péter. Irodalmi estek és színházi felolvasóestek alkalmával irodalomtörténészek és színészek portréival, ill. sikerült riportképekkel gazdagodhat tovább a fotógyűjtemény. Ha archívumunk értékeit fotótörténeti, időrendi, - és érintőlegesen - technika történeti aspektusból próbáljuk meg áttekinteni, ismét vissza kell kanyarodnunk a Petőfi dagerrotípiához. Több kutató egybehangzó állítása szerint arcképét Petőfi egy előttünk ma már ismeretlen fényképész műtermében készíttette 1847-ben, (pontosan május 12. és június 2. között, 1. Rózsa György: Petőfi Sándor képmásai. Ikonográfiái tanulmány. Irodalomtörténet, 1951. 2. sz. 209.1.) ajándékképpen Szendrey Júlia számára. A daggerotípia Petőfi és Júlia halála után Zoltánra maradt, s az ő hagyatékából került dr. Beliczay Imre katonaorvos (Petőfi barátja) birtokába. Beliczay sokat tett az egyetlen hiteles Petőfi fénykép népszerűsítéséért, reprodukciókat készíttetett róla, 26
