Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 27. Korreferátumok - Hajdú József (Postamúzeum, Budapest): A Postamúzeum fotógyűjteményének ismertetése
A posta járműveit bemutató albumban pedig úgy áll a felsorakoztatott autók között az elektromotorral hajtott automobil, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Az említett fényképészek munkáin kívül található még felvétel Mindszenty Bélától és Kerny Istvántól, hogy csak az ismertebbeket említsem. Mindszenty a pozsonyi postapalotát fényképezte 1915-ben, míg Kerny ugyanekkor a déli hadszíntéren fényképezett, mint a posta szolgálatában álló, távíróvonalakat építő postatiszt. A két világháború közötti időszak krónikásai a már említett Kísérleti Intézet műszaki fényképészei voltak, akiknek a személyéről szinte semmit nem tudunk. Ha nem is a kor legkiválóbb fényképészei voltak ők, amit hátrahagytak, az korrekt, színvonalasan dolgozó szakfényképészeket sejtet. A 45 utáni képek sorát a háborús károkat dokumentáló felvételek nyitják. Ezután következik az az anyag, amit az MTI munkatársai készítettek 19571980 között, megrendelésre. Ezek száma a legnagyobb a gyűjtemény egészét tekintve. A felvételek negatívjai az MTI archívumában találhatók. A riporterek megjelentek a kiemelt új létesítmények alapkő-letételénél, ünnepélyes átadásán, és a fontosabb postai megmozdulásokon, rendezvényeken. Műszaki fényképészeik járták az országot, és megörökítették az új postahivatalokat, telefonközpontokat, és a televíziózás beindulásával nagy számban megjelenő adótornyokat. Az MTI, kiemelt helyzeténél fogva nagyon jó technikai háttérrel rendelkezett, és már nagyon korán - jóval a színes fényképezés tömeges elterjedése előtt - színesben készítette el a megrendelő által kért felvételeket. A képeket nézve találhatunk bennük kifogásolni valót, de ezzel együtt mégis nagyon fontos és egyedülálló dokumentumai ennek az időszaknak. 1980 körül az MTI-vel ez a fajta kapcsolat megszűnt, a múzeumi gyűjteménybe ettől kezdve nem érkezett automatikusan postatörténeti fotódokumentáció. Ettől az időponttól kezdve a fotógyűjtemény gyarapítása aprólékos gyűjtőmunkát igényel, amit nagymértékben nehezít, hogy pl. a tervezésben és beruházásban résztvevő vállalatok egyre népesebb táborával egyre nehezebb a kapcsolattartás. Nem szóltam még a portrékról, csoportképekről és az ezeket tartalmazó albumokról, amelyek minden időszakot végigkísérnek, és az adott korra jellemző felfogásban készültek. Itt is található néhány igazán szép darab, mint pl. az, amelyet „Nagyságos alsószatai Petheő János kir. tanácsos úrnak a temesvári postaés távírda-, igazgatósági kerület - igazgatójának állami szolgálatának 25., igazgatói minőségben Temesvárott eltöltött szolgálatának 10. évfordulója alkalmából ajánlva" az igazgatóság személyzete készíttetett. Az album 39 lapból áll, és oldalanként 4-8 darab portrét tartalmaz. A nagyformátumú, díszes album súlya 15 kg. Ismertetésem végére hagytam azt az üveglemezekkel teli kis faládát, ami ugyan nem most került elő, de nem is igazán volt a figyelem középpontjában. A ládika az 1960-as évek közepén került a múzeumba, és mintegy nyolcvan darab, 18x24 cm-es üveglemezt tartalmaz. A lemezek kb. 1/3-ról megállapítható, hogy Klösz György felvételei, hiszen ezeknek a felvételeknek a szignóval ellátott korabeli pozitívjai megtalálhatóak a gyűjteményben, de az is elképzelhető, hogy az összes 93
