Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 27. Korreferátumok - Fűrészné Molnár Anikó (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Múzeumainak Igazgatósága, Tata): Komárom-Esztergom megye neves fotográfusai – A Tatabányai Múzeum fotógyűjteménye
műtermet. Válásuk után Krakovszky Andrásné 193 l-ben Felsőgallán külön üzletet nyitott. A műtermi felvételek mellett riportfényképezésre is vállalkoztak. Mindhárman 1949-ben szüntették be az ipart. (20.) Működésük 42 éve alatt sok értékes felvétel készült. A tatabányai fényképészet másik jelentős egyénisége 1945 előtt Alsógallán és Tatabányán tevékenykedett: Stingl Jozsefné Szlávik Rozália. Képeit először Szlávik Rózsi névvel szignálta, férjhezmenetele után mint Stinglné, majd később mint Stingl Jozsefné használta nevét. 1935-től a város legtöbb megrendelőt vonzó fényképésze lett, (21.) s ma is a legismertebb fotósok közé tartozik, bár már nem igen vállal munkát. Alkotásainak témája rendkívül sokrétű. Közel 60 esztendős pályafutása alatt rengeteg felvételt készített. Fotóit, műtermének berendezésével együtt, a Tatabányai Múzeum őrzi. A Tatabányai Múzeum egyik leggazdagabb gyűjteményegyüttese a fotóarchívuma. Megyénk múzeumai közül, mennyiségét tekintve, a legnagyobb gyűjteménnyel rendelkezik. A múzeum, mint megyei gyűjtőkörű új-, legújabbkori történeti múzeum vált önállóvá 1971-ben, így gyűjteményeink kialakításánál fontos szerepet kapott a fotó. Ma mintegy 12 000 fényképet őriz. Portrék, albumok, csoportképek, életképek, épület- és tájképek, riportképek, szociofotók stb. széles tárházát felölelő a gyűjtemény, amelyet gazdag levelezőlap anyag egészít ki. A helytörténeti gyűjteményben pedig megtalálhatjuk a helyi fotózás tárgyi emlékeit is (fényképezőgépek, fényképész-műtermek berendezési tárgyai, a laborálás régi eszközei stb.). A fényképtárban őrzött régi felvételek nagy hányada Tatabánya történetének dokumentuma, alkotóinak nagy része az 1947-ben várossá vált Tatabányát alkotó hajdani községekben - Bánhidán, Alsógallán, Felsőgallán és a szénbányászat révén 1902-ben önálló községgé lett Tatabányán - élt és alkotott. Természetesen készültek itt említésre méltó felvételek hivatásos fotós megtelepedését megelőzően is, csak alkotójukat nem ismerjük. A helyi bányavezetőség valószínűleg Budapestről hozatott fényképészeket a „magyar Ruhr-vidék" fejlődésének megörökítésére. Az első bányaüzemekről, az ott dolgozó bányászokról a századfordulón készített csoportképek - melyek dokumentációs értéküket tekintve fontos alkotások - alkotói ismeretlenek. Ezek a fennmaradt fényképek sajnos nem szignált képek. Nem ismerjük az alkotóját (vagy alkotóit) annak a kiállításon látható nagyon szép kivitelű fényképalbumnak sem, amelyet Tiles János helyi főmérnök kapott ajándékba 1907-ben a III. számú akna alkalmazottaitól. (22.) Fennmaradt felvétel bizonyítja, hogy Stemmer Vilmos, a század elejétől működő budapesti portréfényképész is megfordult itt riporteri tevékenysége során. (23.) Miként megyeszerte másutt is, a tatai szénmedence községeiben is megjelentek a XX. sz. elején a „gyorsfényképészek". Néhány igen érdekes ferrotípia maradt utánuk, mint pl. egy munkába induló bányászt megörökítő felvétel, amely a kiállításon is helyet kapott. (24.) A hosszú évekig működő fotóműtermekből került be gyűjteményükbe a legtöbb anyag. A Krakovszky család a bánhidai szlovákokról és a felsőgallai németekről nagyon sok szép portrét és családi képet készített, népviseletben örökítve meg őket. Az ő fotóikon őrződtek meg leginkább a díszes régi esküvői ruhák. A műtermi 59
