Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 27. Korreferátumok - Bánffyné Kalavszky Györgyi (Hadtörténeti Múzeum, Budapest): Katonafényképek

KATONAFÉNYKÉPEK Bánffyné Kalavszky Györgyi (Hadtörténeti Múzeum, Budapest) A több mint 150 éve megjelent fénykép, mint ismeretes, sokféle értéket képvisel, és igen sokirányuan hasznos vizuális alkotás. Funkciói, értékei alapján elméletileg osztályozni lehetne a fényképeket, pl. művészi fotók, dokumentum képek, emlékképek, történeti forrás értékű képek stb. csoportokba. Mivel azonban az osztályozás alapjául szolgáló tulajdonságok nem egzaktak, csak célirányosan, időlegesen volna értelme ilyen kiválogatást végezni. Ami örökérvényű a képpel kapcsolatban, az a készítője és a tárgya. Fotótörténeti szempont érvényesül akkor, amikor egy-egy fotográfus életművét egybegyűjtjük, - más egyéb történeti (nemzet-, kultur-, gazdaság-, hely-, had-, stb.) szempont érvényesül akkor, amikor azonos tárgyú fényképeket gyűjtünk egy csoportba. Ez utóbbi szerint gyűjti a Hadtörténeti Múzeum a fényképeket. Minden fényképünkre jellemző, hogy a valóságnak azokat a momentumait örökítik meg, amelyek a magyar katonaélettel kapcsolatosak. Harci és hadi eseményeket idéznek fel, azok színhelyeit, körülményeit, szürkeségét, szépségét, keserveit, romantikáját, drámaiságát, olykor tragikumát. Katonákat örökítenek meg, azokat az embereket, akik egy ősidők óta létező hivatást űznek: nekik állítanak emléket. A hadtörténeti tárgyú fényképek rendszeres gyűjtése a múzeum létrejötte előtt három évvel, 1915 novemberében, a Honvédelmi Minisztérium l/a. osztályán felállított levéltári alcsoport működésével megkezdődött. Igaz ugyan, hogy kezdetben csak egy szűk tématerületre, az akkor folyó első világháború harctéri és hátországi eseményeire korlátozódott a gyűjtés, de megvetette az alapjait a mai, csaknem félmilliót számláló, a fényképezési technika felfedezését követő időszak teljes magyar hadtörténelmét dokumentálni és illusztrálni tudó, igen szép és értékes fotóarchívumnak. 1918 júniusában „fényképezési alcsoport" alakult a már említett minisztériumi alcsoporton belül a fényképanyag gondozására. Ugyanezen év novemberében, a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum felállításával a három éve összegyűlt levéltári és múzeumi - elsősorban fényképészetei - anyag az új intézmény induló állományává vált. Önálló tudományos és kulturális szervként, minisztériumi rendeletekkel és utasításokkal támogatva, saját felhívásaikkal, önálló kiadványok segítségével egyre erőteljesebben megindult a muzeális tárgyak - köztük a 36